Munkácsy Mihály munkássága sokféle módon elbeszélhető. Az elmúlt másfél évszázadban mesélték legendás elemekkel színesített, romantikus művészpályaként, negatív fejlődésregényként és modern karriertörténetként is. A hangsúlyok évtizedről évtizedre változnak, de van életének egy olyan szereplője, akinek szinte mindenki kiemelt jelentőséget tulajdonít: Cécile Papier, a festő felesége. 

Madame Munkácsy megítélése máig ellentmondásos, és gyakran kimerül az olyan bulvárcímekben, mint „Munkácsy Mihályt a felesége kergette őrületbe”, vagy „Rabszolgává tette felesége Munkácsy Mihályt”. Viszonyuk árnyaltabb megértéséhez azonban az egymáshoz és másokhoz írott leveleik, a barátok, családtagok és az őket csak felületesen ismerő kortársak visszaemlékezései mellett rendelkezésünkre áll egy különleges, egyedülálló alkotás, a Műteremben című festmény is. A bensőséges hangulatú kép a házasságkötésük után két évvel, a Munkácsy festészetében fordulópontot jelentő időszakban készült.

Művészfeleség a műteremben

A XIX. század folyamán a műterembe helyezett önarcképek elsősorban a művész társadalmi helyzetének kifejezői, de tökéletes eszközei az önelemzésnek és a művészi program kinyilatkoztatásának is. Munkácsy, aki szinte alig festett önarcképet, mintha ezen a festményén is ódzkodott volna attól, hogy saját alkotói tevékenységét állítsa a középpontba. A kompozíción elegáns szürke öltönyben, könnyedén támaszkodik festőasztala sarkának, kritikusan nézegetve az állványon készülőben lévő művet. A képpel szemben a felesége ül, kissé előrehajol, és mond valamit a férjének.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. tavasz számában olvasható.