Ki ölte meg Kennedyt?
2013. november 22. 09:04
URL: https://mult-kor.hu/20131122_ki_olte_meg_kennedyt
Elmeháborodott merénylő, amerikai maffia, FBI, CIA, KGB, szabadkőművesek, a Moszad, Fidel Castro, földönkívüliek. Röviden ennyi főbb „gyanúsítottja” van az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, John Fitzgerald Kennedy meggyilkolásának, tekintetbe véve a tudományos és nem tudományos palettát. A hivatalos vizsgálat jelentésén kívül számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot az USA történetének negyedik elnökgyilkosságát követő fél évszázad alatt, melyek között még rendszert alkotni is nehéz. Ám ez nem véletlen: számos gyanús motívum övezte – és övezi ma is –, nemcsak 1963. november 22-ének eseményeit, hanem a merénylet és a vizsgálat utóéletét is. Még a vizsgálattal megbízott Warren-bizottság is beismerte, hogy vannak tisztázatlan kérdések, bizonytalan pontok, de a lényeget illetően egyértelmű választ adott: Kennedyt egy Lee Harwey Oswald nevű magányos merénylő lőtte le a dallasi tankönyvraktár hatodik emeletéről. Nézzük sorra, milyen eszmefuttatások születtek ennek alternatívájaként.
A Kennedy-iparág
Talán egyetlen történelmi eseményhez sem fűződik annyi rejtély és elmélet, mint a Kennedy-merénylethez. Célunk tehát nem az, hogy megismételjük a már oly sokszor feltett kérdéseket, homályos pontokat – ezzel csak a „talán...”-ok, „állítólag...”-ok sorát növelnénk – hanem hogy összegyűjtsük, a Warren-bizottság hivatalos jelentésén túl milyen fontosabb elméletek születtek a merénylet kapcsán.
Mondjuk meg őszintén: egy labilis természetű egyén, orosz feleséggel (aki nem mellesleg egy KGB-ezredes rokona) hazatér a Szovjetunióból, csak mert Mexikóból nem engedtek át Kubába, lelövi Dallasban az elnököt, majd mielőtt a nyilvánosság előtt beszélne, őt magát is lelövik, és a merénylettel kapcsolatos dokumentumokat tikosítják, köztük néhányukat 75 évre – kinek ne jutna eszébe az összeesküvés lehetősége?
Érdemes tisztázni: összeesküvésről akkor beszélhetünk, ha a bűntett előkészítésében, vagy végrehajtásában a merénylő együttműködött egy vagy több bűnsegéddel. Ezen az eshetőségen belül a történészeket is elgondolkodtató tézisektől a megmosolyogtatókig láttak napvilágot összeesküvés-elméletek. Ezek némelyike szerint nemcsak a Kennedy-gyilkosság, de Jack Ruby, a gyilkos gyilkosának 1967-es daganat okozta halála, sőt a Warren-bizotság ténykedése is az összeesküvés része volt.
Ezek mondhatni távolabb vannak egymástól, mint a hivatalos verziótól. Az ilyen elméletekkel, találgatásokkal már 1963-1964-ben előrukkoltak az újságok hasábjain, és ez nem lankadt a hetvenes évekig. A sajtó nem egyszer név szerint gyanúsított meg befolyásos embereket. Majd ezt követően a Kennedy-gyilkosság irodalmának gyártása napjainkig jól fizető iparággá vált, bár ezek többsége még a főbb összeesküvés-elmélet hívők szerint is inkább „gumicsont”.
Rémálom az Elm utcában
1963. november 22-én, a dallasi Elm streeten, a Dealey Plaza mellett haladó kocsisorban ülő John Fitzgerald Kennedyt 12:30 perckor több lövés érte; halálát fél óra múlva jelentették be a Parkland Kórházból. A három autónyival mögötte haladó alelnöke, Lyndon B. Johnson 14:39-kor tette le az elnöki esküt Dallas főbírája előtt a parkoló Air Force One fedélzetén. A mellette álló ex-First Lady, Jacquline Kennedy ruháján még a 35. elnök vére volt, kinek teste szintén a gépen volt már.
Az újdonsult elnök első intézkedései között volt a merénylet kivizsgálásával megbízott bizottság létrehozása. Élére a névadó Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság elnöke került, de a kilenctagú bizottságnak tagjai voltak demokrata és republikánus szenátorok és képviselők (például a későbbi elnök, Gerald Ford), Allan Dulles volt CIA-igazgató és egy bankár is.
A bizottság politikailag felelős, tekintélyes személyiségekből állt, de nem voltak nyomozó-szakértők, így ilyen tekintetben az FBI-ra és a dallasi rendőrségre voltak utalva. Maga ez a tény szolgált alapul az olyan elméleteknek, minthogy a nagy hatalmú FBI-vezér, J. Edgar Hoover, vagy a lefizetett texasi rendőrség vezette félre a bizottságot. Az mindenesetre biztos, hogy az Oswaldot először kihallgató rendőrszázados nem vezettetett jegyzőkönyvet, hanem emlékezetből írt anyagot adott át a bizottságnak. A több száz tanúval a Warren-bizottság tagjai egyébként nem szembesültek, csak azok vallomásának jegyzőkönyveit olvashatták. Emellett az FBI és az elnökök testőrsége, a Secret Service anyagaira támaszkodtak.
A bizottság 1964 szeptemberében arra a következtetésre jutott, hogy Kennedyt a 24 éves New Orleans-i Lee Harwey Oswald lőtte le a dallasi School Book Depository Building hatodik emeletéről, Oswaldot pedig a szintén magányos merénylő Jack Ruby, hogy megbosszulja szeretett elnöke halálát. Oswaldot kommunista beállítottsága és történelmi nagyravágyása motiválta, Rubynak pedig nem volt ésszerű indítéka. Emellett bizonyítékok hiányában minden összeesküvés kizárható – szólt a jelentés.
A mellékes szálakat illetően nem bocsátkoztak bővebb magyarázatba, az összegyűjtött dokumentumokat pedig titkosították. Egy, a Discovery Channel által összeállított szakértői csoport 2008-as technikával rekonstruálta az eseményt, az Abraham Zapruder által készített videófelvétel alapján és a Warren-bizottságéval megegyező következtetésere jutott.
Li Harvejejov Oszvald
A titkosításokkal a Warren-bizottság az összeesküvéselmélet-gyártók malmára hajtotta a vizet. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a titkosítást nemcsak összeesküvés, hanem államérdek is indokolhatta. Nem hangzik túl jól ugyanis a világ legerősebb hatalmára nézve, ha esetleg kül- vagy belföldi szervezett támadástól még az elnökét sem tudja megvédeni.
Sokan gyanúsították a CIA-t a gyilkossággal. Az elnök és az ügynökség viszonya korántsem volt ugyanis harmonikus: sokan Kennedyt okolták a CIA Disznó-öbölbeli vereségéért. Miután támogatásának hiányát fejére olvasták, az elnök megfenyegette a CIA-t, ezért döntöttek a főnökük sajátos leváltásáról – szól az amerikaiak körében népszerű elmélet. Az egész szervezet természetesen nem kockáztatta volna saját megmaradását, ezért ezen elmélet hívei szerint csak egy „keménymag” szervezte meg a merényletet. Mindezt csak erősítette egyik ügynökük november 26-i halála is.
Az Egyesült Államok maffiájának is lett volna oka megölni Kennedyt, üzleti érdekeikkel ugyanis szöges ellentétben állt, amikor az 1962-ben (Nagy Gábor találó szavaival élve) „atompókert” játszó Kennedy kötelezte magát Hruscsovnak, hogy Castro rendszerét békén hagyja, mert az azt megelőző Batista-diktatúra az amerikai szerencsejáték-ipar exportjának fénykora volt. Emellett az elnök öccse és egyben igazságügyi államtitkára, Robert Kennedy minden elődjénél keményebben lépett fel a szervezett bűnözés ellen, annak ellenére, hogy a keresztapák szerint 1960-ban az ő támogatásuknak köszönhette a Demokrata Párt szoros sikerét.
Az, hogy Jack Ruby, egy night club üzemeltetőjeként maga is alvilág-közeli szeméy volt, illetve egy 1963. tavaszán felröppenő újsághír szerint vérdíjat tűztek ki az elnökre, csak erősítette ezen elmélet híveit. Kérdés viszont, hogy képes-e az alvilág ilyesmire, illetve hogy lebukás esetén (ami igen gyakori volt téglák, vádalkuk, lehallgatások és „felnyomások” révén) nem számítottak-e rá, hogy az államhatalom és a melléállt közvélemény „hazai pályán” nem fog hajtóvadászatot indítani ellenük?
Van aki összekapcsolja az eseményt Hruscsov egy évvel későbbi leváltásával is. A kremlinológusok szerint a szovjet vezetők között akadtak úgynevezett „galambok” és „héják” is. Egyes hangok szerint ez utóbbiak akarták a maguk szája íze szerint alakítani a hidegháborút, amikor a világ két legnagyobb hatalmú emberét, az amerikai elnököt és a szovjet pártfőtitkárt eltávolították a hatalomból.
Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy mindkét vezető kivételes módon fejezte be hivatalát: Kennedy a negyedik elnök lett, akinek merénylet oltotta ki életét, Hruscsovot pedig 1964 októberében egy „palotapuccsal” leváltották, amire a Szovjetunió történetében sem előtte, sem utána nem volt példa (mindegyik pártfőtitkár élete végéig töltötte be a hivatalát, Gorbacsov pedig a Szovjetuniót élte túl).
Ennek a forgatókönyvnek az mond ellent, hogy a Kennedy és Hruscsov által megkezdett enyhülési politika Johnson és Brezsnyev idején is folytatódott. Az elnökgyilkosság és a puccs nem vezetett drasztikus külpolitikai változáshoz. Az összeesküvés-elméletek több összefoglalója is elveti a KGB-szálat bizonyos dokumentumokra hivatkozva, miszerint nem sikerült Oswaldot beszervezniük (természetesen megpróbálták). De ha ennek nem is adunk hitelt, az FBI természetszerűleg figyelte a hazatért emigránst, és mulasztást követett el, amikor hagyta, hogy egy puskával az adott helyen és időben legyen, így ez már fölvetné az ő érintettségüket is.
Egy szál kubai
Az eddig legvalószínűbbnek tartott verzió Fidel Castrót gyanítja a merénylet mögött. Indítékáról beszélni sem kell, Castro és Kennedy mondhatni esküdt ellenségek voltak. A ma már nyilvános források szerint a CIA számos módon próbálta eltenni Castrót láb alól, a spanyolajkú diktátort így még bosszúvágy is fűthette.
Ezt az elméletet látszik alátámasztani, hogy Oswald Castro-párti aktivista volt, egyszer még le is tartóztatták utcai verekedés miatt a Fair Play for Cuba Committee többi tagjaival együtt. Azt is tudjuk, hogy az Amerikába való visszatérése után Kubába akart menni, de nem kapott vízumot. Oswaldot pedig a kubaiak könnyen kihasználhatták, mint balekot. Állítólag ezt támasztja alá a Marino nevű ügynök beszámolója, aki Oswald összekötője volt az akcióban.
Szóba jött a Moszad szerepe is, mert Kennedy - állítólag - nem adta át az atomtitkot Izraelnek, Ben Gurion határozott kérése ellenére. A későbbieket is figyelembe véve ez az indoklás igencsak sántít.
Összeesküvés-elméletekről lévén szó, nem maradhattak ki a szabadkőművesek sem a sorból. Ezen elmélet hívei szerint a társaság soraiban tudhatta J. Edgar Hoovert, Lyndon Johnsont és a Warren-bizottság tagjait is, akiknek célja az volt, hogy csökkentsék a katolikus egyház befolyását. J. F. Kennedy volt ugyanis az USA történetének eddigi egyetlen római katolikus elnöke.
Eddig mind közül a legabszurdabb a földönkívüliek szerepét sejtő összeesküvés-elmélet. E tézis képviselői szerint az elnöknek azért kellett meghalnia, mert túl sokat akart beszélni, amivel felfedte volna az idegenek létét, amely titkot a kormány volt hivatva őrizni. Állítólagos beszédének címe ez volt: „E Föld polgárai; nem vagyunk egyedül”.
Az elméletek kapcsán a Kennedy-átok mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A dallasi merénylet idején alig több mint száz éve bevándorolt ír Kennedy-családot és rokonságát ért tragédiák sorozata napra pontosan John halála előtt 105 évvel kezdődött. A tragikus események sorozatában az 1963-as merénylet a tizenkettedik, John öccse, Robert 1968-as Los Angeles-i merénylete a tizenharmadik a sok esetben gyanús halálesetek láncolatában.
Perdöntő, közvetlen bizonyítékot eddig egyetlen összeesküvés-elmélet sem tudott felmutatni. Összevetve őket, még a forrásaik puszta számában sem tudnak megegyezésre jutni: például, hogy szám szerint a tanúk hány százaléka állította, hogy a lövéseket a híres-hírhedt Füves Domb („Grassy Knoll”) felől hallotta.
Az mindenesetre leszögezhető, hogy a Kennedy-merénylet aktáit, a tanúvallomásokat, egyes fényképeket a Warren-bizottság titkosította. Bár sokan azt hiszik, hogy így semmi sem áll rendelkezésre, ezen dokumentumok több mint négyötödének titkosítását azóta már feloldották, s elérhetőek az amerikai levéltárakban. Kétségtelen, hogy töredékük még várja a 75 éves titkosítási idő lejártát, de sok történész szerint az már nem fog változtatni az eddig kialakult koncepción, bár a teljesség igényével történészi munka csak az után veheti kezdetét. Egy biztos: egyértelmű és végleges választ nem adhatunk a maradék dokumentumok kutathatóságáig. Akiknek megadatik, hogy megélik a 2038-as esztendőt is, talán majd megtudják a teljes igazságot.