A királyság bukása Rómában

Tarquin és Lukrécia, Tiziano Vecellio festménye

Róma királyságellenessége

Kevés dolgot vetettek meg annyira a köztársasági Rómában, mint a királyság visszaállításának gondolatát. Évszázadokon át a monarchia uralta a várost, de i. e. 509-ben a rómaiak úgy döntöttek, hogy elűzik utolsó királyukat, és többé nem néznek vissza. Ettől kezdve a "rex" (király) szó negatív jelentést hordozott, és minden olyan kísérletet, amely egyetlen ember kezébe adta volna a hatalmat, gyanakvással fogadtak.

A monarchia felszámolása nem történt egyik napról a másikra, és nem volt konfliktusmentes. Róma nem azonnal vált jól működő köztársasággá, hanem hosszú évekig tartó belső harcok és hatalmi küzdelmek során alakult ki az új rendszer. De mi vezetett ahhoz, hogy a rómaiak szakítottak a királysággal, és hogyan jött létre a köztársaság?

A Tarquiniusok uralma és a királyság vége

A római monarchia végét megérteni csak az utolsó évek eseményeinek ismeretében lehet. A hagyomány szerint Rómát hét király uralta, akik közül néhány latin, mások etruszk származású voltak. Az utolsó uralkodóház, a Tarquiniusok, különösen megosztó volt.

Tarquinius Priscus, az első Tarquinius király, ügyes politikai és katonai manőverekkel jutott hatalomra. Utóda, Servius Tullius, fontos reformokat hajtott végre, például népszámlálási osztályokra osztotta a lakosságot, ami lehetővé tette a hadsereg és a politikai rendszer hatékonyabb szervezését. Az utolsó uralkodó, Tarquinius Superbus, azonban zsarnoki vezetése végül a monarchia bukásához vezetett.

A lázadás kiváltó oka: Lucretia tragédiája

A monarchia és az arisztokrácia közötti feszültség tragikus esemény, Lucretia meggyalázása miatt robbant ki. Titus Livius történetíró szerint Lucretia, nemesi származású, erényes nő volt, akit Sextus Tarquinius, a király fia megerőszakolt. A szégyent nem tudta elviselni, ezért öngyilkosságot követett el. Halála hatalmas felháborodást váltott ki, és családja bosszút esküdött a királyi ház ellen.

Lucius Junius Brutus, aki később a köztársaság egyik alapítója lett, vezette a Tarquinius Superbus elleni felkelést. A népharagot kihasználva Brutus és a szenátorok sikeresen elűzték a királyt, és kimondták, Rómának soha többé nem lehet uralkodója.

A római köztársaság születése

Tarquinius Superbus bukása után Rómának új kormányzati rendszert kellett létrehoznia. A megoldás a magistratusok rendszere lett, amely egyensúlyt teremtett a hatalomban.

A szenátus, amely már a királyság idején is létezett tanácsadó testületként, nagyobb szerepet kapott az új politikai struktúrában. A király helyett két, évente megválasztott konzul irányította az államot, így senki nem válhatott egyeduralkodóvá.

A konzulok széles hatáskörrel bírtak: irányították a hadsereget és az igazságszolgáltatást. Hivataluk időbeli korlátozása azonban megakadályozta, hogy a hatalom egyetlen ember kezében összpontosuljon. Emellett bevezették a diktátori tisztséget, amely vészhelyzetben lehetővé tette, hogy egy személy rendkívüli hatalmat kapjon, de legfeljebb hat hónapig.

Az új rendszer első kihívásai

Bár a köztársaság megalakulása előrelépést jelentett, az új rendszer nem volt mentes a konfliktusoktól. Kezdetben a hatalom az arisztokrata patríciusok kezében maradt, míg a plebejusok, a társadalom alsóbb rétegei, politikai és társadalmi jogokat követeltek maguknak.

Ez vezetett a patríciusok és plebejusok közötti hosszan tartó küzdelemhez, amely során a plebejusok fokozatosan vívták ki jogaikat. Az egyik legfontosabb eredmény a néptribunus tisztségének létrehozása volt, amely vétójogot biztosított az alsóbb osztályokat hátrányosan érintő döntésekkel szemben.

Eközben Tarquinius Superbus sem adta fel a harcot. Száműzetése után az etruszk városállamok támogatását kérte, hogy visszaszerezze trónját. Rómának katonailag is meg kellett védenie új rendszerét, hogy megszilárdítsa a köztársaságot.

A köztársaság öröksége

A monarchia megszüntetése és a köztársaság megalapítása új korszakot nyitott Róma történetében. A város politikai rendszere folyamatosan fejlődött, miközben katonailag és területileg is egyre nagyobb hatalomra tett szert. Az a gondolat, hogy az államot nem egyetlen uralkodó irányítja, akkoriban forradalminak számított, és jelentős hatással volt a későbbi kormányzati modellekre.

A római köztársaság, amely a hatalommegosztás és az intézményi ellenőrzés elvein alapult, sok történész szerint a modern demokráciák egyik előfutára volt. Idővel azonban az elitek közötti hatalmi harcok és a korrupció megingatták a rendszert. Ami eredetileg az önkényuralom elkerülésére irányult, végül új autokratikus forma, a császárság kialakulásához vezetett.

A monarchia bukása és a köztársaság létrejötte döntő fordulópont volt Róma történetében. Bár az átmenet nem volt zökkenőmentes, mégis olyan politikai rendszert hozott létre, amely évszázadokon át meghatározta a római világ működését.

A muyinteresante.com cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról