Nero, akit a történetírás démonizált?

Carl Theodor von Piloty: Nero megszemléli Róma égését (1861 körül) (Forrás: Wikipedia / CC BY-SA 3.0)

Híres volt, de nem a római nép iránti jóságáról. A krónikások szerint Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus maga volt a pokolból felemelkedett Lucifer. Példák erre bőven akadnak. A 2. századi történetíró és politikus, Cornelius Tacitus úgy vélte, hogy a császár volt felelős azért a pusztító tűzvészért, amely Kr. u. 64 nyarán elhamvasztotta az Örök Várost. „Ez volt a legborzalmasabb és legpokolibb pusztítás, amit lángok valaha okoztak” – írta.

Ha valaki különösen élesen bírálta Nerót, az Caius Suetonius volt. Írásaiban gyilkosként és parricidaként (szülőgyilkosként) említi. De még ezeknél is gyakrabban vádolta őt szexuális züllöttséggel. „Nem is beszélek a szabad férfiakkal való fajtalankodásáról, sem a házasságtöréseiről” – jegyezte meg. Suetonius szerint Nero egy fiatal fiút, Sporót kasztráltatta, majd nővé akarta változtatni. „Egy napon menyasszonyi fátyollal ékesítette fel, hozományt rendelt számára, és az esküvő teljes pompájával, hatalmas kísérettel feleségül vette.”

A történetíró gúnyosan megjegyezte, hogy az emberiség szerencsésebb lett volna, ha Nero soha nem születik meg: „Nagy szerencse lett volna a világnak, ha apja, Domitius, olyan nővel házasodik össze, mint amilyen Sporo volt.”

A gyűlölt uralkodó felemelkedése

A történetírók szerint Nero Kr. u. 37-ben született Antiumban, kilenc hónappal Tiberius császár halála után. Suetonius A tizenkét császár élete című művében már születését is baljósnak festi le, több „rettenetes előjel” kísérte világra jöttét. Apja, részegség közepette, azt mondta: „Agrippinából és belőlem csak szörnyeteg születhet.”

Gyermekkorát tragédiák árnyékolták be. Apja korán meghalt, anyját pedig száműzték. Tizenhárom évesen, amikor anyja visszatérhetett Rómába, a fiú Claudius császár fogadott fia lett. Ekkortól kezdett kibontakozni a fekete legenda. A pletykák szerint Kr. u. 54-ben Agrippina megmérgezte Claudiust, majd lefizette a Pretoriánus Gárdát, hogy fia trónra léphessen. Ha így történt, mesteri húzás volt.

Suetonius szerint „Nero azonnal a katonákhoz sietett, mihelyt híre ment a császár halálának. A palota lépcsőin császárként köszöntötték, majd gyaloghintón a táborba vitték. A katonák kíséretében bevonult a Szenátusba, és csak estefelé távozott, elfogadva minden tisztséget, amit felajánlottak neki.”

Vér és árulás Nero uralma alatt

A klasszikus szerzők szerint Nero uralkodása gyilkosságok és rémtettek sorozata volt. Az első áldozat saját testvére, Britannicus volt, akit Kr. u. 55-ben állítólag féltékenységből mérgeztetett meg. Britannicus szebb hanggal rendelkezett, és Nero attól tartott, hogy a nép egyszer őt választaná uralkodónak.

Suetonius szerint a fiatalember azonnal vonaglani kezdett a méregtől, Nero pedig azt állította, hogy epilepsziás rohama van. Másnap sietve, minden ceremónia nélkül temették el.

Anyjának meggyilkolását is Neronak tulajdonítják. Agrippina felismerte, hogy Britannicus halála nem véletlen volt, ezért Nero attól tartva, hogy ellene fordul, elrendelte meggyilkolását. Suetonius elmeséli, hogy a császár először különleges „vízkamrát” akart készíteni, amely álmában megfojtja anyját, végül azonban egyszerűen megparancsolta a katonáknak, hogy végezzenek vele. „Attól a pillanattól kezdve soha többé nem szabadult anyja kísértetétől” – írja a történetíró.

A nagy római tűzvész és a keresztényüldözés

Ha van bűntett, amelyért a történelem leginkább emlékszik Neróra, az a Kr. u. 64-es nagy római tűzvész. Júliusban hat napig tomboltak a lángok, elpusztítva a város nagy részét. A császár a keresztényeket tette felelőssé a katasztrófáért, és brutálisan üldözte őket.

A legtöbben azonban azt gyanítják, hogy maga Nero gyújtatta fel Rómát, hogy helyet csináljon nagyszabású palotájának, a Domus Aurea-nak. Egyesek szerint a császár a Mecenas-torony tetejéről figyelte a pusztítást, és miközben a lángokban gyönyörködött, színpadi ruhába öltözve énekelt Trója pusztulásáról.

Suetonius szerint Nero nemcsak keresztényeket üldözött, hanem bizarr szexuális szokásai is voltak. Sporo mellett állítólag másik kedvenc rabszolgájához, Doriphoroshoz is vonzódott, akinek feleségként szolgált, és állítólag női hangon nyögött, amikor erőszakkal együtt voltak.

A császár bukása és halála

Róma szenvedése csak Nero halálával ért véget. Kr. u. 68-ban, amikor trónját veszély fenyegette, menekülni próbált, de végül öngyilkosságot követett el.

„Harminckét évesen halt meg, azon a napon, amikor egykor Octaviát is kivégeztette” – írta Suetonius. A rómaiak annyira örültek halálának, hogy sokan felszabadított rabszolgák sapkáját viselve vonultak végig az utcákon.

Az abc.es cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?