Háborús bűnösök Kelet-Európában: igazságtétel Szlovákiában

Jó kapcsolatokkal menekült meg

Tuka

Zsidóellenes gyűlöletében még őket is felülmúlta Alexander Mach, akinek belügyminiszterként és a Hlinka-Gárda vezetőjeként szárad a lelkén a zsidóellenes intézkedések gyakorlati lebonyolítása. 1943-ban ő volt az, aki nyíltan felszólalt a deportálások folytatása érdekében. Példaképe Vojtech Tuka volt, akivel szoros barátságba került a húszas években, amikor Mach újságíróként és szónokként hirdette a szlovák nacionalizmus jelszavait.

A háború után Tisót, Tukát és Machot is Pozsonyban állították bíróság elé. Jozef Tisót és Vojtech Tukát halálra ítélték. Hármuk közül a legvérmesebbet, Machot viszont érdekes módon csak 30 év börtönnel büntették. Egyes kommentárok azt emelik ki, hogy ebben Mach kivételes szónoki tehetsége játszott szerepet: az utolsó szó jogán mondott beszédével állítólag többeket megríkatott a tárgyalóteremben.

Mach

Valószínűbb azonban, hogy a csehszlovák kommunistákkal ápolt baráti kapcsolatainak köszönhette életét, ami egy fasiszta politikus esetében ugyanolyan meglepően hangzik, mint hogy valaki a védőbeszédével könnyeket csal az ügyész szemébe.

Mindenesetre Machot számára is váratlanul börtönkórházba szállították (kétoldali tüdőgyulladásra hivatkozva), ezalatt Tisót halálra ítélték, majd Mach visszatérhetett a tárgyalóterembe, ahol kirótták rá a 30 év büntetést. Így kívánták elérni, hogy ne legyen feltűnő a két döntés közti disszonancia. Mach végül 1968-ban amnesztiával szabadult, és 1980-ban hunyt el.

Jozef Tiso személye a katolikus egyház és a Vatikán számára a mai napig kényelmetlen, hiszen általa egy katolikus pap vette ki aktívan a részét a zsidóellenes népirtásból. Ráadásul rendszeresen úgy beszélt, mintha a katolikus hittanítás és a náci ideológia megegyezne: "Mindezt [a zsidó-ellenes intézkedéseket] isteni parancsra tettük: szlovák, küldd el azokat, akik ártanak neked, szabadulj meg tőlük."

Terra Recognita Alaptvány

1. Államalapítók vagy háborús bűnösök
2. Jó kapcsolatokkal menekült meg