Természetes bevonat óvta meg a Chauvet-barlang őskori festményeit
Egy új, roncsolásmentes eljárással sikerült azonosítani azt a természetes ásványi bevonatot, amely hozzájárult a franciaországi Chauvet-barlang 37 ezer éves barlangrajzainak megőrzéséhez. A Philippe Walter vezette kutatócsoport egy hordozható UV-spektrométer segítségével, biztonságos távolságból elemezték a mészkőfalakon lévő festményeket, hogy ne tegyenek kárt a padlón megőrződött őskori lábnyomokban.
- Franciaország délkeleti részén, a Chauvet-barlangban vizsgálták a 37 ezer éves állatábrázolásokat.
- A kutatók távolsági UV-spektroszkópiával elemezték a mészkőfalakon képződött ásványi lerakódásokat.
- Az elemzés egy természetes kalcitréteget mutatott ki, amely évezredeken át védte a szénrajzokat.
Franciaország délkeleti részén található a világ egyik legjelentősebb paleolitikumi lelőhelye, amelynek rendkívüli sérülékenysége miatt a pontos helyszínt a hatóságok titokban tartják, a bejáratot pedig egy masszív acélajtó védi a jogosulatlan behatolóktól.
A barlangrajzok közvetlen érintése vagy a barlangi mikroklíma megzavarása végzetes károkat okozhatna az évezredes felületeken. A kutatócsoport éppen ezért választotta az ultraibolya fluoreszcenciaspektroszkópia módszerét, amely a szabad szemmel láthatatlan ásványi lerakódásokat is képes megmutatni. A műszert a falaktól mintegy két és fél méter távolságra, egy védőjárdán állították fel, ahonnan fénysugárral világították meg az ábrázolásokat.
Az ultraibolya fény alkalmazása során a spektrométer rögzítette az ásványi rétegek és a felhasznált pigmentek által kibocsátott fluoreszkálást. Az elemzés kimutatta, hogy a mészkőfelületen végigfolyó, ásványi anyagokban gazdag víz az évezredek során vékony kalcitréteget hagyott maga után. Ez a lerakódás az UV-fény alatt kék színben ragyogott, és kiderült róla, hogy egyfajta természetes lakkrétegként vonta be a műalkotások jelentős részét.
A folyamat révén a szénnel készült rajzok elzáródtak a környezeti hatásoktól, ami nagyban hozzájárult a kivételes állapotban történő megmaradásukhoz. Philippe Walter szerint a módszertanuk a modern törvényszéki nyomozásokhoz hasonlít, ahol minden apró fizikai bizonyítékot megvizsgálnak az egykori alkotók technikáinak dekódolására.
A kék színű kalcitbevonat mellett a vizsgált területek egy részén narancssárgás fluoreszkálást is megfigyeltek a szakemberek. A kutatók feltételezése alapján ez a jelenség az őskori alkotófolyamat konkrét fizikai nyomaira utalhat. A sárgás fény olyan forró fadarabok vagy égő anyagok, például fáklyák maradványa lehet, amelyeket a művészek közvetlenül a mészkőfalhoz dörzsöltek a rajzok elkészítése közben.
Ezek a kémiai és geológiai megfigyelések rávilágítanak arra az összetett kapcsolatra, amely az emberi tevékenység és a barlang természetes folyamatai között jött létre. Az eljárás ráadásul annyira hatékonynak bizonyult, hogy a csapat szerint a törvényszéki orvostudomány mellett akár a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén lévő biofilmek megfigyelésére is alkalmas lehet a jövőben.
A Chauvet-barlang a késő pleisztocén idején, nagyjából 37 ezer évvel ezelőtt szolgált a paleolitikumi vadászó-gyűjtögető közösségek menedékéül vagy kultikus helyszínéül. A falakon hátrahagyott, rendkívüli művészi érzékkel kidolgozott ábrázolások a korabeli európai fauna legpontosabb lenyomatai közé tartoznak. A faszénnel és vörös okkerrel készült festményeken barlangi medvék, barlangi oroszlánok, bölények és lovak tűnnek fel, gyakran a mozgás illúzióját keltő, dinamikus kompozíciókban. Az őskori művészek mesterien használták ki a sziklafalak természetes domborulatait, hogy térbeli mélységet adjanak az állatalakoknak. A barlang a későbbi korszakokban egy masszív kőomlás következtében teljesen lezárult, ami hermetikusan konzerválta az egyedülálló belső ökoszisztémát.
Ez is érdekelhet
A külvilágtól elzárt földalatti rendszert csak a 20. század végén, 1994-ben fedezte fel három francia barlangkutató, ami a modern régészet egyik legjelentősebb eseményének számított. A lelőhely jelentőségét az adja, hogy a korábban ismertté vált dél-franciaországi és észak-spanyolországi barlangoknál évezredekkel régebbi alkotásokat rejtett, ami jelentősen formálta az őskori művészet fejlődéséről alkotott tudományos képet.
Mivel a 19. és 20. században felfedezett festett barlangok egy részében a turizmus helyrehozhatatlan károkat okozott, a francia állam a Chauvet-barlang esetében már a kezdetektől a teljes elzártság mellett döntött. A nagyközönség számára a barlang pontos, térbeli másolatát építették fel, míg az eredeti helyszínre kizárólag a legkorszerűbb, roncsolásmentes technikákat alkalmazó szakemberek léphetnek be.
