Paranoiás tévképzetek vezettek a japán-amerikaiak kegyetlen internálásához
2019. december 17. 15:33
„Egy japó mindig is japó marad” – nyilatkozta az 1941. december 11-én az amerikai nyugati védelmi parancsnokság élére kinevezett altábornagy, John L. DeWitt. A katonatiszt hozzáállása jól jellemzi azt a hangulatot, amely a Pearl Harbor-i japán támadást követően eluralkodott az amerikai társadalmon. 75 éve, 1944. december 17-én jelentette be DeWitt, hogy az internáltak hazatérhetnek.
Korábban
Sokak meggyőződésévé vált, hogy a japán-amerikaiak fényjelekkel kommunikálnak a közelben ólálkodó japán bombázókkal, és volt, aki azt találta furcsának, hogy a japán-amerikaiak paradicsomültetvényein lévő napernyők mindig a legközelebbi légitámaszpont felé mutatnak.
A nyugati parti városok elleni támadástól való félelem légkörében született meg 1942. február 19-én a 9066-os elnöki rendeletet, amelyben felhatalmazást adott az illetékeseknek arra, hogy az általuk kijelölt katonai körzetekből bárkit kitelepítsenek, ha azt „szükségesnek vagy kívánatosnak” tartják.
Az internálás legalább 110-120 ezer japán-amerikait érintett, annak ellenére, hogy a kitelepítettek több mint kétharmada már az USA-ban született.
Az amerikai hadsereg figyelmeztetésének köszönhetően néhány ezren a kitelepítések megkezdése előtt, „önként” elhagyták a „tiltott zónát”.
Sokakat arra kényszerítettek, hogy az internálás előtt – jóval áron alul – adja el az otthonát. Bár Hawaiion több mint 150 ezer japán származású élt, mindössze 1200-1800 főt zártak táborokba, mivel a többiek munkaerejére szükség volt.
A lágerek távol álltak attól, hogy haláltáboroknak nevezhessük őket, mindazonáltal tény, hogy az amerikaiak több tízezer, etnikai-faji kritériumok alapján elkülönített személyt kényszerítettek arra, hogy fegyveresen őrzött táborokban éljenek.
David C. Pratt dandártábornok csak közel 3 évvel később, 1944. december 17-én jelentette be, hogy januárjától a japánok visszatérhetnek otthonaikba. Az utolsó tábort ennek ellenére csak 1946 márciusában zárták be.
Ronald Reagan 1988-ban az amerikai kormány nevében hivatalosan is bocsánatot kért, és minden egykori internált számára 20 ezer dolláros segélyt biztosított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
- Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
- A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59
