2014. nyár: Pajzán históriák

Sikító múmiák

Adam Hensley

A régészek élete nem csak játék és mese: a legtöbb felfedezés megfilmesítése bizonyára maga után vonná a 18-as karikát. Ezúttal olyan régészeti leletekből válogattunk, amelyek feltárása erősen gyomorforgató, meghökkentő vagy éppen elszomorító lehetett.

Mussolini szeretőjének titkos naplója

Andreides Gábor

Benito Mussolini sokat köszönhetett a nőknek. Édesanyja kifejezett kívánságára szerezte meg például az elemi iskolai tanítói képesítést. A pedagóguspálya szépségei ugyan kevéssé nyűgözték le, mert Mussolini forradalmár akart lenni, „túlzó szocialista”, de legalább diploma került a zsebébe. Az ukrán-orosz Angelica Balabanoff, a „hivatásos forradalmárnő” egyebek mellett az Avanti! című szocialista lap szerkesztésében segítette. A személyesebb jellegű élmények mellett a fasizmus leendő vezére Margherita Sarfattitól sajátította el a politizálást, akinek értékes politikai kapcsolatai mellett a Mussolini élete címmel magyarul is megjelent életrajzát is köszönhette. A tragikus sorsú Ida Irene Dalser az Il Popolo d’Italia című lap megalapításához nyújtott komoly anyagi támogatást számára. Viszonyukból gyermek is született, ám az apaság elismeréséről és a kevéssé valószínű – Mussolini ebben az időben harcos antiklerikális – állítólagos egyházi esküvőről nem maradt fönn dokumentum. Mussolini egészen egyszerűen megszabadult Dalsertől, annál is inkább, mert 1915-ben polgári házasságot kötött Edda leánya, majd a többi gyermeke: Vittorio, Bruno, Romano és Anna Maria édesanyjával, Rachele Guidival. A későbbi – ahogyan egész Itália nevezte – donna Rachele volt minden bizonnyal az egyik olyan személy, akihez Mussolini őszinte érzelmekkel kötődött. A másik hölgy pedig Clara – a család számára Claretta – Petacci volt.

Az erkölcsös polgárlányok és a polsztri

Katona Csaba

„Egy menyecske Lászlóval tréfált, hogy az sok hódítást teve a hölgyek közt, s delejes erővel kell bírnia, hogy a lyányok úgy vonzódnak hozzá. »Igen – szólalt föl szórakozottan Grechenek –, hatalmas delejtűje van!«” Vajon miként egyeztethető össze a fenti pajzán idézet azzal, ahogyan – valamiféle romantikus látószögből szemlélve azt – oly sokan vélekednek a XIX. századról: miszerint az emberek jobbak, erkölcsösebbek, nemesebbek voltak?

Az egészséges erotika definíciója a szocializmusban

Tóth Eszter Zsófia

Mivel a Kádár-kor Magyarországa – leszámítva az ideológiai hátraarcot – semmiben nem különbözött a korábbi évtizedek/évszázadok Magyarországától, az e rendszerben élők is ugyanúgy vágytak az intim együttlétekre, mint felmenőik. A rendszer idővel felismerte, hogy a magyarok is/még mindig szeretik a szexet, és ezt bizony kezelni kell: muszáj ellenőrzött keretek közé terelni az erről folyó disputát, vagyis beszélni kell róla. A felvilágosítandók célcsoportja a vérbő szocialista ifjúság volt, ők 1965-től az Ifjúsági Magazin hasábjain értesülhettek arról, hogyan kell „őszintén beszélni” a szerelemről. A pornó és a homoszexualitás kérdése továbbra is tabutéma volt. Jancsó Miklós fedetlen keblű színésznői viszont „kapóra jöttek”. Mindenkinek jobb volt, ha ez volt a téma, és nem az áremelés.