Mindennapi apróságok: mióta hordunk magunknál pénztárcát?

2021. április 23. 18:02 Múlt-kor

Azt gondolhatnánk, a pénztárca a modern kor kelléke, valójában története nagyjából egyidős az emberiség történetével. Onnantól kezdve, hogy valami fontos és értékes dolgot kellett az embereknek magukkal vinniük egyik helyről a másikra, tulajdonképpen a pénztárca funkcióját betöltő tárgy életük részévé vált. A pénztárcák sokat változtak az évszázadok során, de máig az egyik leggyakoribb kellékként vannak jelen mindennapjainkban.

Korábban

Az embereknek az idők kezdetétől szükségük van arra, hogy magukkal vigyék apró értékeiket, napi dolgaikat. A legrégebbi fennmaradt pénztárca birtokosaként a Kr. e. 3300 körül élt Ötzit, a jégembert tartják számon. A fagyott test mellett megtalált bőrtasakban pénzt ugyan nem, csak kisebb kőeszközöket tartalmazott.

Noha az ókori pénztárcák egy része az idő martalékává vált, a régészek találtak bizonyítékot ezek használatára, például Pompeji pusztítása után is különböző típusú pénztárcákat fedeztek fel. A római és a görög állampolgárok ugyanis gyakran hordtak csípőjükhöz erősített, olykor tógájukba ügyesen elrejtett pénztárcát.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

Érték és érzelem

Az angolszászok a 10. században már fontos tárgyaikat és az áruk csereértékét jelentő valutájukat tartották maguknál. Sőt a középkori romantika is szerepet kapott. A 15. században a férfiak esküvői ajándék gyanánt menyasszonyaiknak pénztárcát ajándékoztak, amelyet gyakran szerelmi történetekkel díszítettek. Ekkoriban tehát mind a férfiak, mind a nők viseltek pénztárcát, és nem volt ritka, hogy a drágábbakat arannyal hímezték.

A mai modern értelemben vett pénztárca a 17. században született meg válaszképpen a papír bankjegyek elterjedésére. Az első bankjegyeket még a 10. századi Kínában adták ki császári rendeletre, ezek azonban mivel nem rendelkeztek fedezettel, hamar inflálódni kezdtek. Európában nem is terjedt el a kínai modell, helyette a velencei kereskedelmi váltók alakultak át pénzjegyekké. A pénztárcák használata ugyanakkor a 19. században sem volt általános. A britek például sokkal inkább erszényt viseltek, mivel a bérüket javarészt érmében, nem pedig papírpénzben kapták, ez a korabeli jövedelmi viszonyokat figyelembe véve a lakosság 75%-át jelentette.

A pénztárcák alkalmazkodtak a megváltozott igényekhez, az angolok és a spanyolok az 1800-as években már étel helyett dohányt és a cigarettázás kellékeit tárolták bennük. Emellett már dokumentumok tárolására is szolgáltak, például az utazáshoz szükséges meghívólevelet tartották bennük. Ekkorára már civilizálatlannak számított, ha az ember az ételét erszényben hordta magával. A pénztárcák a bennük elhelyezett családi fényképek által nemcsak értékes, de érzelmekkel megtöltött tárgyak őrzőhelyévé is váltak.

E tárgyak kezdetben sokkal inkább egy kis zsákhoz hasonlítottak, amelyek leggyakrabban tehén vagy lóbőről készültek. Ez nagy előrelépést jelentett a zsebekhez, ruhákon elhelyezett bevarrásokhoz képest. Az ipari forradalom korában a bőrből készült termékek tömeggyártása lehetővé tette, hogy sokkal szélesebb rétegek jussanak hozzá a gyárilag készült pénztárcákhoz. Az új technológiáknak köszönhetően az anyag festhetővé, olajozhatóvá és tartósíthatóvá vált, ami egyúttal ki is szélesítette a pénztárcák stílusainak spektrumát.

A karkötős és a titkos pénztárca

A pénztárcák fejlesztése a feltalálók fantáziáját is megmozgatta, ennek nyomait a szabadalmak leírásai között is megtaláljuk. 1900-ban Rothstadt Alfonz bécsi kereskedő „egy darabból készített erszény vagy pénztárca” szabadalmát jelentette be: „Jelen találmány tárgyát erszények vagy pénztárcák képezik, amelyek egy darab sajátságosan kiszabott és összehajtogatott bőrből vagy szövetből, varrás vagy más költséges munka nélkül puszta összehajtogatás és összetolás által képeztetnek.”

Az 1914-es szabadalmak könyvében olvashatunk Fehér Ignác találmányáról, az utazó pénztárcáról, amelynek célja az volt, hogy a csuklóra erősített vízhatlan pénztárcát az ember bárhová magával vihesse, olyan helyre is, ahol ruháját maga mögött hagyja, például egy fürdőben. Izsó Gáborné 1917-en pedig az egy kézzel nyitható és zárható karkötőpénztárca szabadalmát jelentette be: „A találmány lényegében egy nyitható födéllel ellátott tetszőleges pénztárca, amely olyképpen van egy karkötőre fölerősítve, hogy használaton kívül ehhez hozzásimul és tökéletesen záródik, nyitása pedig egyetlen kézmozdulattal, gyorsan és könnyen történhetik.”

Az előállítás egyszerűbbé és olcsóbbá tétele mellett a másik fő problémát a zsebtolvajok kicselezése jelentette. 1899-ben nyújtottak be szabadalmat a „titkos pénztárcára”, amelynek hátsó oldalára „biztosító tűk, horgok vagy hasonlók voltak ráerősítve”. Ugyanebben az évben egy csiptetős biztonsági szerkezettel ellátott modellt is előterjesztettek.

Az 1950-es évektől vált divattá a kettéhajtott pénztárca, amelyet a különféle plasztikkártyák, a hitel és bankkártyák használata tett indokolttá. Ezek az évek a pénztárca történelmében mind a tervezés, mind az anyagok tekintetében sok újdonságot hoztak. Különböző színek és egzotikus bőrök jelentek meg. Míg az 1970-es években az egyszerűbb kivitelezésű pénztárca visszatérését látjuk, az 1980-1990-es évek punk mozgalmaiban a sötét színek, a láncok és az alternatív textíliák nemcsak divatossá válták, de egy szubkultúrához való tartozást is jelentettek.

Miként született meg a pénztárca ötlete? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Meddig egyszerűsödhet még a modernkori fizetés folyamata? Mikor fejlesztették ki az RSA-titkosítást? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)