Mi mindent jelképezhetett a szakáll Shakespeare korában?
2019. szeptember 11. 19:29 Múlt-kor
A reneszánsz kori férfiak egyik tipikus eszményképe nyakfodrot, zekét, harisnyát, és nagy valószínűséggel szakállat visel. Erre a korban igen jó okuk volt a férfiaknak: a 16-17. századi Európában széles körben örvendett nagy népszerűségnek a szakállviselés. Az orvosok is írtak róluk, a protestáns reformátorok egy része is hordta őket, a költők gúnyolódtak rajtuk, és a drámaírók – köztük Shakespeare is – újra és újra a férfiasság demonstrálására használták őket eszközként darabjaikban.
Korábban
Változások kora
A Sok hűhó semmiértben Benedek lenyírja sajátját Beatrice kedvéért, az Ahogy tetszikben pedig Jacques „a férfi hét koráról” szóló beszédében is feltűnik „a harczos / Fura szitkokkal telve, nagy szakállal”, valamint „a bíró, / Tömött kappantól kerekes hasával, / Zord szemmel s rendesen vágott szakállal”.
Shakespeare 1623-ban kiadott első gyűjteményében, az úgynevezett Első fólióban valójában csupán négy darabban nem kerül említésre senki szakálla. Férfi karaktereinek elképzelésekor a drámaíró nagy hangsúlyt fektetett arcszőrzetükre.
Miért vált azonban ennyire hirtelen fontossá ebben a korban a szakáll? E kérdésre nehéz választ adni, ugyanis a történelem során a férfiak tömeges szakállnövesztésének hullámai látszólag véletlenszerűen fordulnak elő, és más-más férfiasságmodellek, okok, hatások kísérik őket, továbbá egyik sem ugyanannyi ideig tart.
Christopher Oldstone-Moore amerikai történész „négy nagy szakállmozgalmat” azonosít az elmúlt 2000 év európai történelmében: a Kr. u. 2. századi Rómában, az érett középkorban, a reneszánsz korszakban és a 19. század második felében fordultak elő ilyenek.
Lehetséges, hogy egy újabb szakállas korszak kezdetén állunk éppen, ezt azonban csak az idő fogja megmondani – mindazonáltal tény, hogy az elmúlt 20 évben csak népszerűbbé vált a nyugati kultúrában az arcszőrzet, és a „hipszterszakáll” már szinte mindennapos kifejezéssé vált.
Habár nem állapíthatók meg pontos kiváltó okok egyik „nagy szakállmozgalom” esetében sem, kétségtelen, hogy a kora újkor hatalmas változások korszaka volt, vallási, gazdasági, politikai, kulturális és tudományos értelemben egyaránt.
A régi gondolkodásmódok nyomás alá kerültek, miközben a feudalizmus egyre inkább átadta a helyét a kapitalizmus kezdeti formáinak, a katolikus egyház Európa jókora részein pedig az újonnan létrejötteknek, és a politikai rendszerek is változásnak indultak – hol meglehetősen demokratikus irányba, hol pedig az abszolút monarchiák felé.
Ilyen helyzetben nem csoda, ha a nemekről való gondolkodás is alapos felülvizsgálaton esett át. Fontos megemlékezni az „egynemű” modell érvényességéről, amely az ókori orvostudomány, Arisztotelész és Galénosz örökségének tekinthető – műveikben a nőket „tökéletlen” férfiaknak látták, akikben nem volt meg a megfelelő „hő” ahhoz, hogy kinyomják testükből befelé álló péniszüket.
Az arcszőrzet e nézet kontextusában bizonyítékát adta annak, hogy az adott egyén képes az ondótermelésre, a pubertáskor adta meg azt a „hőlöketet”, amelytől a fiú férfivá érik, de egyúttal a „füstöt” is, amely a testben felemelkedve kinyomja a szőrt az arcból. Ahogy a menstruáció kezdete jelezte a lányoknál az utódnemzésre való érettséget, a szakáll ugyanezt jelentette a fiúk esetében.
A szakáll jelentette tehát a határvonalat a fiúk és a férfiak között a kora újkori gondolkodásban, így okunk van feltételezni, hogy amikor a korabeli darabokban a „fiú” megszólítást használják, annak célpontja egy szőrtelen arcú vagy nem teljesen szakállas férfi.
William Cartwright angol drámaíró 1635-ös The Ordinary („A szokványos”) című darabjában a Credulous nevű karakter a következő sorokkal helyezi magát Meanwell fölé: „Te szakálltalan fiú vagy / Én meg gyermekek apja.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
