2016. tavasz: Diktátorfeleségek

„Akarom, tudd, mi a fene van velem”

Majtényi György

Tamáska Mária és Kádár János több mint negyven éven át éltek együtt, 1949-ben kötöttek házasságot. Kádár János ekkor belügyminiszter volt, Tamáska Mária pedig az államvédelem kötelékében mint „levélfelbontó” tevékenykedett. Ahogy Tamáska Mária egy interjúban felidézte, gyermekkoruk óta ismer(het)ték egymást, hiszen ugyanabba az elemi iskolába jártak a Cukor utcába. Csermanek János természetesen a fiú-, Tamáska Mária pedig a leányiskolába. Tamáska Mária 1912. április 8-án született, tehát ugyanabban az évben, mint a férje; másfél hónappal volt idősebb Kádárnál. 1944-ben ismerte meg a kommunista mozgalmárt, aki albérlőként költözött Róna Ottóhoz – Tamáska Mária az ő felesége volt ekkor. (Kádár és Róna között a későbbiekben is baráti volt a viszony. Mindhárman a maroknyi illegális kommunista mozgalom tagjai voltak.) János és Mária 1949. július 19-én házasodtak össze, két tanú, Kovács István, az MDP Központi vezetőségének titkára és Péter Gábor, az államvédelem vezetője előtt.

"Aki egyetlen paraszttal sakkban tartotta az országot"

Stefano Bottoni

Kitörölhetetlen nyomot hagyott országa kollektív emlékezetére Elena Ceauşescu. A román kommunista pártvezető, Nicolae Ceauşescu felesége sokak szerint megtestesítette az 1989-ben megdöntött rendszer összes negatív vonását. Egyes visszaemlékezők (például a híres Ion Mihai Pacepa volt kémfőnök) és elemzők neki tulajdonítják a személyi kultusz csúcsra futtatását, a tudományos élet erkölcsi rombolását, a katasztrofális politikai és gazdasági döntések sorozatát: egyszóval a Ceauşescu-rendszer végzetes eltávolodását a szovjet típusú egypártrendszertől e szultanisztikus módon működő családi diktatúra felé.

Magyar filmek vörös szőnyegen

Jankovics Marcell

Legsikeresebb filmjeimmel – mondjuk, azért, hogy a dolgok egyensúlyban legyenek (a Mérleg jegyében születtem) – tanulságokkal járó nagy arculcsapások jártak. (A többivel kisebbek, valamennyi mindegyikkel.) Sebaj, kárpótolt értük a sok jó, amit köszönhetek nekik. A nagy pofonokról szoktak kérdezni, külön-külön interjúkban már sokszor beszéltem róluk. Most itt az alkalom, hogy részletesen elmeséljem ezeket a történeteket, és együtt, mert úgy többet árulnak el az elmúlt korról. 

A fekete halál bosszúja

Paul McEvans

Tífusszal befecskendezett zsemlék, pestises gabonával ellátott lakosság és kolerával fertőzött kutyák. A kínai nép a második világháború során efféle borzalmak sorozatát élte át. A japán hadsereg már 1937 decemberében, a Nanking elfoglalásakor véghezvitt könyörtelen mészárlással jelezte, hogy nem ismer kegyelmet, ha a hatalmas ország alsóbbrendűnek tekintett lakosainak a megszégyenítéséről és félreállításáról van szó. A kínaiak szenvedéseit tetézte, hogy az 1941-42-ben pusztító aszály miatt éhínség söpört végig az országon, és mintha ez sem lett volna elég, a császári csapatok biológiai fegyvereket is bevetettek ellenük. A genfi és hágai konvenciót megszegve többek között pestis, tífusz és más betegségek baktériumait terjesztették Mandzsúriában és Kelet-Kína tartományaiban. A biológiai fegyverek bevetésének mértéke az 1942 áprilisában Tokió ellen végrehajtott első amerikai bombázást követően, a kínaiak ellen indított megtorló akciók során hágott a tetőfokára.