Szerelmes uralkodók
Herritz Márton

Elvárt hódolatok

A sztálinista rendszer és magyarországi változata szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott. Sztálin személyiségének, cselekedeteinek, illetve az ezek mögött rejlő motivációinak elemzése a történeti szakirodalomban nem új keletű, a művek többsége azonban a Szovjetunió történelme kapcsán vizsgálja a diktátort, és nem fordítva. Pedig Sztálin magánélete, családi kapcsolatai és házasságai története sok mindenre magyarázatot ad.

Mind Sztálin, mind Hitler életében a család kiemelkedő fontosságú volt személyiségük kialakulásában – bizonyítja 2014-es, nagy visszhangot kiváltó, egyelőre csak angolul hozzáférhető kötetében Henry Kellerman pszichiáter-pszichoanalitikus. Sztálin esetében külön kiemeli, hogy brutális bűntetteinek, paranoiájának kialakulása a gyermekkorára vezethető vissza, családi élete pedig gyakorlatilag katasztrofális volt.

Sztálin házasságainak bemutatása előtt érdemes röviden áttekinteni azokat a körülményeket, amelyek modellként szolgálhattak a későbbi diktátornak a családalapításhoz. Az ifjú, grúz nevén: Ioszeb Dzsugasvili és atyja között rendkívül rossz volt a viszony, a suszterként dolgozó apa ugyanis rendszeresen ivott, és verte mind a gyerekét, mind a feleségét. (A következményt, Sztálin idült alkoholizmusát a legtöbb biográfusa megerősíti, abban azonban nincs egyetértés köztük, hogy ez mikor vált súlyossá.) A családfő alkoholizmusa miatt a Dzsugasvili családnak erősen nélkülöznie kellett; Sztálin anyja házvezetőnőként, mosónőként kereste szerény jövedelmét módosabb családoknál, míg a fiú zsidó kereskedőknél szolgált. A szülők között nézeteltérések voltak a fiú továbbtanulását illetően, és ez a család szétszakadásához vezetett, Sztálin huszonévesen az apja miatt az adósok börtönébe is került. Az apjához egyszer egy tőrt is hozzávágó Sztálin gyermek- és fiatalkora tehát kellőképpen meghatározta későbbi viselkedését mind feleségeivel, mind a gyermekeivel szemben.

A könyörtelen apa

Sztálin 1902-ben találkozott utoljára az apjával, de anyját is ritkán látogatta meg. Az 1900-as évek elején, a hivatalos változat szerint, már hivatásos forradalmár volt, aki illegalitásban szervezte a forradalmat. Az bizonyos, hogy amikor 1905-ben megismerte későbbi feleségét, Jekatyerina „Kato” Szvanidzét, már a cári titkosrendőrség, az Ohrana elől bujkált. A Kobánál – ez volt akkoriban Sztálin illegális neve – két évvel fiatalabb nő egy elszegényedett nemesi családba született egy kis grúz hegyi faluban. Az apja tanár volt Kutaisiben, Katót a lány bátyja, a tifliszi illegális mozgalomban tevékenykedő Alekszandr Szvanidze mutatta be jövendőbelijének. Kato és Koba kapcsolatáról csak a későbbi visszaemlékezésekből, ám igen hiányosan ismerhetők meg részletek. Házasságukra 1906 tavaszán került sor, és a fiatal párnak egy évre rá megszületett egyetlen fia, Jakov. Sztálin a későbbiekben úgy mesélte második házasságából született lányának, hogy nagyon szerette az első feleségét, aki „felmelegítette a szívét”. Fontos megjegyezni, hogy az újdonsült férj nem sokat foglalkozott sem a feleségével, sem a fiával. Állandó jövedelme nem volt, leginkább a párt számára történő rablásokból tartotta el magát. Ebből a pénzből azonban felesége és fia nem látott semmit, a titkos rendőrség nyomozásai miatt pedig nagyon ritkán látogatott csupán haza. A szülésben legyengült feleség tífuszt kapott, és 1907 novemberében a londoni konferenciáról visszatérő férje karjaiban halt meg.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. tavasz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok