Kik voltak a woolpit-i zöld gyermekek?

Illusztráció

Zöld gyermekek a 12. századi Angliában

A történet a 12. századi Kelet-Angliában játszódik, Suffolk egyik településén, Woolpit határában. A falusiak aratás közben két gyermeket találtak a falu nevét adó mély gödrök közelében. A fiú és a lány ruházata idegen szabású volt, bőrük pedig feltűnően zöldes árnyalatot mutatott. A helyiek nem értették a beszédüket, a gyerekek pedig semmit nem fogadtak el az ételből, amit először próbáltak adni nekik.

A beszámolók szerint egy idő után észrevették a falusiak által odakészített friss, hüvelyes lóbabot. Jelbeszéddel kértek belőle, és ez lett az első étel, amit elfogadtak. A táplálkozásuk ezután lassan normalizálódott, és bőrük színe fokozatosan halványodott. A fiú azonban gyenge maradt, és rövid időn belül meghalt. A lány életben maradt, megtanulta az angolt, és felnőve beilleszkedett a közösségbe.

A krónikások rögzítik azt is, hogy a lány később elmondta: egy olyan vidékről érkeztek, ahol a fény sosem volt teljes nappali, inkább örök alkonyatba burkolózott. A környezetben minden zöldnek tűnt, és egy föld alatti üregszerű átjárón keresztül jutottak el a felszínre, miközben távoli harangszót követtek.

A történet ideje nem pontosan azonosítható. Egyes utalások alapján István angol király uralma alá is eshetne, más jelek viszont II. Henrik korára utalnak. Ezért a kutatás ma úgy fogalmaz: a zöld gyermekek felbukkanása a 12. század közepe–vége között történhetett.

Mit írnak a krónikások a zöld gyermekek eredetéről?

Newburgh-i Vilmos a 12. század végén írta meg Anglia történetét. Ő az eseményt különös, csodás jelenségként mutatja be, több megbízható tanú elbeszélésére hivatkozva. Leírásában a gyermekek furcsa ruházatot viseltek, zöld bőrük pedig feltűnő volt. A kislány később úgy mesélte, hogy hazájuk egy „állandó alkonyatba borult vidék”, amelyet Szent Márton földjének neveznek.

Coggeshall-i Ralf a 12–13. század fordulóján rögzítette saját krónikáját. Ő részletesebben ír a gyermekek beilleszkedéséről, nevelőikről és jellemükről. Krónikájában szerepel, hogy a lány a felnőtt éveit Richard de Calne házában töltötte, és később hozzászokva a helyi környezethez, teljesen elveszítette zöldes bőrszínét.

Mindkét beszámoló megegyezik abban, hogy a gyermekek idegennek tűntek: ismeretlen nyelvük, különös ruházatuk és elsőre megmagyarázhatatlan bőrszínük a falusiak szemében is csodás jelként jelent meg.

Zöld gyermekek és a középkori magyarázatok világa

A korabeli emberek számára a történet természetesen kapcsolódott a másvilág, a rejtett népek és a csodás jelek motívumrendszeréhez. A barlangon át elérhető ország, az örök alkonyatba burkolózó vidék és a zöld testű idegenek a középkori képzelet számára jól ismert képek voltak.

A zöld gyermekek így könnyen váltak a csoda jeleivé. A krónikások nem csak rögzítették a beszámolókat, hanem értelmezték is őket: egy különös, határhelyzeti történetként, amely a természet rendjén túli világra utalhat.

Modern magyarázatok a zöld gyermekek rejtélyére

A 19–21. századi kutatás elsősorban történeti, orvosi és kulturális szempontból közelít a történethez. A legelterjedtebb tudományos értelmezések három fő irányba mutatnak.

1. Alultápláltság és klorózis

A zöldes bőrszín lehetett súlyos vérszegénység vagy szennyezett élelmiszer okozta állapot. A krónikák szerint a táplálkozás rendeződése után a lány bőrszíne normalizálódott, ami jól illeszkedik ehhez az orvosi magyarázathoz.

2. Idegen nyelvű gyermekek

A 12. században flamand telepesek éltek Kelet-Angliában. Beszédük, viseletük és esetleges elszigeteltségük könnyen kelthette azt a benyomást, hogy „ismeretlen népből” érkeztek. A „Szent Márton földje” nevű hazájuk akár egy közeli település neve is lehetett, amelyet a krónikások vagy a falusiak félreértettek.

3. Folklorisztikus torzulás

A történet egy idegen gyerekpár tragikus sorsából indulhatott ki, amelyet a falu közössége csak töredékesen ismert. A beszámolók így hamar csodás elemekkel bővülhettek, majd a középkori képzelet világába olvadhattak.

A zöld gyermekek nyoma a legendától a tudományig

A woolpit-i zöld gyermekek története a középkor óta folyamatosan jelen van az angol folklórban. A 16–17. század szerzői már rövid, moralizáló anekdotaként kezelték, a 19. század romantikus irodalma pedig a rejtély és a természetfölötti iránti érdeklődés jegyében újra felfedezte. A modern kultúrában több műfaj is feldolgozta: tündérmeseként, példázatként, sőt néha tudományos-fantasztikus értelmezésként.

Ma a zöld gyermekek egyszerre jelentenek történeti érdekességet és kulturális tükörképet: egy történetet, amelyben összefonódik a valóság, a félreértés, a folklór és az emberi képzelet.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Ókori folytonosságról mesél a Nílus-deltában feltárt település
• Kísérleti régészettel vizsgálják a dániai vaskori gödörsávokat
• Tömegesen hasznosították újra a római császárportrékat Hispaniában
• Római kori leletek világítják meg Velence eredetét
• Szarmata kori településrészletet és római érmét találtak Őrbottyánban
• A szabadban hódoltak Mithrásznak Horvátországban
• Ókori luxusvilla maradványait tárták fel egy római középiskola alatt
• Halotti üzenet lehet a jeruzsálemi Siloám-felirat
• Modern technológiával kutatják az Amazonas 3000 éves településeit