A mohácsi csata mindmáig erős érzelmeket vált ki. Az összecsapások helyszínei, a felelősség kérdése, a szembenálló erők létszáma legalább száz éve vad viták kereszttüzében áll. A sátorhelyi tömegsírokban fellelt emberi maradványokkal kapcsolatban sem alakult ki egyetértés: vajon a csatában elesett harcosokról, a magyar tábor őrségéről és személyzetéről vagy az ütközet után két nappal, augusztus 31-én kivégzett 1500-2000 hadifogolyról van szó? Az alábbi írás e vitákban igyekszik eligazítani az olvasót.

Keresztény erő, török fölény

A mohácsi síkon 1526. augusztus 29-én az erőviszonyokat tekintve Dávid és Góliát harca bontakozott ki. Arra vonatkozóan, hogy mekkora is lehetett a csatában részt vevő magyar sereg, amelyet horvátok, szerbek, csehek, morvák, lengyelek és németek erősítettek, különböző becslések láttak napvilágot. A régebbi szakírók közül Szurmay Sándor 28 000, Halmay Barna 28-30 000, míg Gyalókay Jenő 24-25 000 fő mellett tette le voksát. Velük szemben később Perjés Géza 50-60 000-es, míg Nemeskürty István mindössze 15-20 000-es sereggel számolt. Napjainkban széles körben elfogadott a 25-27 000 fős, Brodarics István leírására alapozott adat. Problémát okoz ugyanakkor, hogy a kancellár visszaemlékezésében szerepelnek olyan személyek is, akiknek nevét ugyan megadta, ám azt nem, hogy mekkora csapattal érkeztek, pedig azt is lejegyezte, hogy „míg a király Tolnán tartózkodott, mind az innenső, mind a túlsó Magyarország szinte minden részéből és tartományából, amiket megyéknek hívunk, számosan jöttek össze”.

A fentiek után adódik tehát a kérdés: mekkora lehetett valójában a keresztény sereg? Minderre csak becslésünk lehet. Nagyon valószínű, hogy Brodaricsnak erről valós ismeretei voltak, és mivel túlélte a csatát, a veszteségekről is reális képe lehetett. Ezért jelentős mértékben nem tévedhetett a létszámot illetően, amelyet ő is csak becsült, részben abból következően, hogy a csata előtti utolsó pillanatig érkeztek csapatok.

A 25-27 000 fős adatot (a naszádosokkal együtt 26-28 000 fő) ugyanakkor a fentebbiek figyelembevételével, miszerint több főúri személyhez sem rendelt csapatlétszámot, illetve egyes megyék esetén nem közölt adatokat, néhány ezer fővel érdemes felfelé korrigálnunk, úgy 29-32 000 főre. Ebből mintegy 16-17 000-en lehettek a lovasok, akiknél persze vitára ad okot az is, hogy mennyien voltak közülük a nehézlovasok, akiknek a rohamától a törökök olyannyira tartottak. Úgy véljük, számukat a korábbi 4000 fős becslésről 2000-2500 főre kell leszállítanunk. A jelen lévő 12-13 000 gyalogos valamivel több mint felét cseh, morva, lengyel és német földről érkezők tették ki. A néhány száz fős tüzérség összesen 85 ágyú kezeléséért felelt. Ennél biztosan kevesebb állt ugyanakkor a tűzvonalban, mivel a lövegek egy része a tábort védte, más részét pedig a csata kezdetéig ki sem rakodták a hajókról. Az eddigiek mellett pedig meg kell említenünk azt az 1000-1200 fős naszádos kompániát is, amely 40 hajójával ugyan Mohácsnál állomásozott, de a harcokba közvetlenül nem avatkozott be, csak a menekítésben vett részt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. nyár számában olvasható.