Hobbibúvár bukkant késő középkori hajóroncsra a Boden-tóban

A régészeti feltárás kiindulópontját egy helyismerettel rendelkező hobbibúvár bejelentése jelentette, aki szokatlan faelemekre lett figyelmes a tómederben. Tobias Pflederer, a Bajor Vízalatti Régészeti Társaság tiszteletbeli elnöke és a kutatás vezetője az Euronewsnak elmondta: a szakemberek kezdetben nem voltak biztosak a lelet mibenlétében, ám amint a hajógerinchez csatlakozó bordák és a hajótest más szerkezeti elemei egyértelműen kirajzolódtak az üledékből, bebizonyosodott a roncs létezése. A kutatók eddig mindössze két merülést hajtottak végre, amelyek során ortofotós felmérést végeztek, és famintákat vettek az egyik teherhordó szerkezeti elemből.

A Bajor Műemlékvédelmi Hivatallal egyeztetve elvégzett radiokarbon kormeghatározás eredményei a szakértőket is meglepték, mivel a roncs jóval régebbinek bizonyult az előzetesen feltételezettnél. Az elemzések alapján a mintegy nyolc-tizenkét méter hosszú és három méter széles vízi járművet az 1420 és 1450 közötti időszakban építhették. A korszakból származó roncsok ritkaságszámba mennek Németország legnagyobb állóvizében; a most azonosított lelettel együtt eddig mindössze öt késő középkori hajómaradványt tartanak nyilván a Boden-tóban.

A felfedezés történelmi jelentőségét a Boden-tó középkori geopolitikai és gazdasági szerepe adja. A 15. században a tó a tágabb közép-európai térség, valamint a Német-római Birodalom egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontja volt, ahol az áruszállítás vízi útvonalakon kötötte össze a mai Dél-Németország, Svájc és Ausztria területeit.

A korabeli tömegáruk - mint a só, a gabona, a faanyag és a bor - szállítása nagy teherbírású, speciálisan a tavi viszonyokra tervezett hajókat igényelt. Az új roncs szerkezeti vizsgálata pontosabb képet adhat a késő középkori ácsmesterség technológiai fejlettségéről és a teherhordó bordázat kialakításának akkori módszereiről.

Bár a lelet tudományos értéke kiemelkedő, a szakemberek jelenleg nem tervezik a hajótest felszínre hozatalát. A roncs kiemelése és a faanyagok szakszerű állagmegóvása rendkívül költséges és technológiailag kockázatos folyamat lenne. Pflederer professzor hangsúlyozta: a modern víz alatti régészet elveinek megfelelően a legbiztonságosabb konzerválási módszer az, ha a maradványokat a természetes, oxigénszegény üledéktakaró alatt, eredeti helyükön hagyják.

A kutatás következő fázisában egy kisebb léptékű, célzott víz alatti ásatásra kerülhet sor, amelynek célja a hajóépítési technika és a hajótest pontos méreteinek részletesebb, in situ feltérképezése lesz.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok