Férfifaló femme fatale vagy dörzsölt politikus volt VII. Kleopátra?

2022. március 10. 14:25 Múlt-kor

A Nílus királynője néven is ismert VII. Kleopátra Philopatór az ókori Egyiptom utolsó és egyik legismertebb uralkodója volt. Alakja köré számos hiedelem szövődött az évszázadok során, amelyek azonban nem feltétlen illeszkednek a történettudomány hivatalos álláspontjához.

Kleopátra és Octavius találkozása Louis Gauffier 1787-es festményén

Korábban

Az egyiptomi királynő

Bár a Kr. e. 30-ban elhunyt Kleopátra neve örökre egybeforrt az általa uralt Nílus-menti birodalommal, ő maga nem Egyiptomból származott. A fáraók országát ekkor már mintegy három évszázada a makedón-görög Ptolemaida-dinasztia uralta, amelynek alapítója Nagy Sándor egyik hadvezére, I. Ptolemaiosz Szótér volt, aki a makedón király halálát követően magához ragadta az Egyiptom feletti hatalmat.

A Ptolemaidák ugyan számos szokását átvették a régi fáraóknak – így például magát a címet, vagy éppen a testvérházasság gyakorlatát –, mindvégig megőrizték hellenisztikus kultúrájukat. Valójában Kleopátra volt az első, és értelemszerűen az egyetlen Ptolemaida, aki elsajátította az egyiptomi nyelvet, ami jelentősen segítette őt abban, hogy nagy népszerűségre tegyen szert alattvalói körében.

A legendás szépségű királynő

A későbbi korok Kleopátrát gyakran a világ legszebb asszonnyaként festették le, és ez a felfogás tükröződik a korszakot életre keltő 20. századi filmekben is. Kleopátra szépségének hagyománya valószínűleg a 3. században élt római történetíró, Cassius Dio munkájában gyökerezik, ez azonban már nem tekinthető kortárs értékítéletnek.

Kleopátra valós kinézetét leginkább korabeli pénzérmék és egyéb ábrázolások révén ismerjük és az ezek révén készült rekonstrukciók korántsem a mai szépségideálnak megfeleltethető arcot tárnak elénk. Az utolsó fáraónak valószínűleg hosszú és görbe orra volt, emelett csapott homlokkal, vékony ajkakkal és mélyen ülő szemekkel rendelkezett.

Így tehát nagyobb hitelességet tulajdoníthatunk a Kleopátrához időben közelebb álló, az 1-2. században élt Plutarkhosznak, akinek beszámolója szerint Kleopátra leginkább a karizmájával, vagyis ellenállhatatlan személyiségével csábította el Caesart és Antoniust.

A tékozló uralkodó

A történetírói ábrázolások Kleopátrát gyakran festették le tékozló és felszínes uralkodóként, aki hatalmas vagyonokat pazarolt a szórakozásra és különféle szépítő eljárásokra. Ahhoz valószínűleg nem férhet kétség, hogy a királynő nem sajnálta a pénzt fényűző életmódjára, ugyanakkor minden jel szerint a felkészült uralkodó imázsát is meg tudta őrizni alattvalói előtt.

Amikor 17 évesen Egyiptom trónjára lépett, már számos nyelven beszélt, valamint kiterjedt matematikai, filozófia és csillagászati ismeretekkel rendelkezett. Hatalomra kerülve pedig sokszorosan bizonyította, hogy méltó párja a dörzsölt római politikusoknak is.

Sir Lawrence Alma-Tadema festménye Kleopátra és Antonius találkozásáról

A férfifaló Kleopátra

Az utolsó fáraót negatív színben feltüntető leírások – vagy éppen a legújabbkori filmes adaptációk – előszeretettel emlegették fel, hogy Kleopátra nem tudott ellenállni a férfiaknak. Történelmi szerepe valóban elválaszthatatlan két híres szeretőjétől, Julius Caesartól és Marcius Antoniustól, ugyanakkor mindkét kapcsolatban komoly szerepet játszott a poltikai számítás is az ifjú királynő részéről.

Jól mutatják ezt azok a dramatikus és gondosan megtervezett „belépők”, amelyekkel Kleopátra bemutatta magát a két nagyhatalmú rómainak. Caesarhoz tulajdonképpen titokban, egy szőnyegbe (más hagyomány szerint egy zsákban) csempésztette be magát, míg Antoniushoz egy arany bárkán, megjelenésével Afroditét idézve jelent meg.

A gyász vitte magával

Ugyancsak Kleopátra szerelmi életéhez kapcsolódik a hagyomány, miszerint a királynő Antonius halála miatt érzett fájdalom miatt döntött úgy, hogy ő is önkezével vet véget életének. Azt valószínűleg sosem tudjuk már meg, hogy a korszak két emblematikus alakjának kapcsolatában milyen mértékben játszott szerepet a szerelem és mennyire volt meghatározóak az egymásnak nyújtott politikai előnyök, azonban bizonyos, hogy Kleopátra sorsa az actiumi csatát követően éppoly kilátástalan volt, mint Antoniusé.

Reginald Arthur 1892-es alkotása a fáraó haláláról

Egyiptom ekkorra már bizonyosan Róma prédájává lett, Octavius – a későbbi Augustus császár – magatartása pedig nem sok kétséget hagyott afelől, hogy Kleopátra rövidesen megtapasztalhatja milyen az, amikor egy ellenséges uralkodó élve kerül a római hódítók kezére. Öngyilkosságában tehát a gyász helyett – vagy legalábbis mellett – bizonyosan szerepet játszott, hogy nem kívánt Octavius győzelmi menetének „fő attrakciójaként” egy ketrecben kiállítva végigvonulni Róma városán.

A halálos kígyómarás

Kleopátra öngyilkosságával kapcsolatban egy másik hiedelem is él a történelmi emlékezetben. A legenda szerint miután Antonius egy karddal leszúrta önmagát, Kleopátra egy áspiskígyóval maratta meg magát, hogy kövesse párját a túlvilágra.

A valóságban semmiféle forrás nem áll rendelkezésünkre Kleopátra öngyilkosságának módszerét illetően, így tulajdonképpen csak találgatni tudunk. Mindenesetre ha a kígyómarás nem is igazolható, a méreg általi halál kétségtelenül egy valószínű megoldásként kínálkozik.