Erőszakos pusztulás nyomait ásták ki egy francia várnál a régészek

Fotó: INRAP

A kelet-franciaországi Meurthe-et-Moselle megyében, egy sziklaszirten álló történelmi műemlékegyüttes területén a helyi önkormányzat új sétautak és egy kilátó kialakítását tervezi, ehhez kapcsolódóan végezték el a talajmunkákat. Az Inrap munkatársai a regionális kulturális igazgatóság megbízásából vizsgálták át a hegyfokot.

A kutatások egyik legfontosabb eredménye annak a várfalnak a fizikai azonosítása, amely a 12. század végén emelt öregtornyot övezte, és amelynek létezését eddig kizárólag korabeli rajzos ábrázolásokból sejtették a történészek. Emellett a sziklafal keleti oldalánál lévő természetes geológiai törésvonalnál támpillérek és bevágások nyomaira bukkantak, amelyek egy másodlagos, erődített bejárat meglétét bizonyítják.

A feltárás során a vár katonai és rezidenciális funkcióját egyaránt igazoló tárgyi emlékek kerültek elő. A középkori számszeríj-lövedékek és ólomgolyók mellett gazdagon díszített kályhacsempék tanúskodnak a grófi lakóövezet egykori felszereltségéről és az elit életmódjáról. A lelőhely történetében egyedülálló módon egy sírkőtöredéket is találtak, amely feltételezhetően az írásos forrásokból ismert, de régészetileg eddig lokalizálatlan kápolnából származhat.

A legváratlanabb felfedezést azonban a várhegy déli oldalán tették: egy eddig teljesen ismeretlen, 13-14. századra datálható kőépület masszív, csiszolt homlokzatú falmaradványait ásták ki, amelynek emeleti szintjei egykor közvetlenül a sziklaplatóról voltak megközelíthetők.

A Pierre-Percée vár rétegtana és leletanyaga pontosan tükrözi az épület erőszakos pusztulását, valamint a térség viharos hadtörténetét. A régészek az egykori járószintek felett egy vastag, faszénben gazdag réteget tártak fel, amely egyértelműen az 1636-os ostromhoz köthető. A harmincéves háború során a svéd csapatok ekkor foglalták el és égették porig az erődítményt, amely ezt követően elvesztette jelentőségét és lassan az enyészeté lett.

A felsőbb földrétegekben talált repeszdarabok és fémhulladékok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a romok évszázadokkal később, az első világháború idején ismét stratégiai szerepet kaptak, amikor a közeli Col de la Chapelotte-nál folyó súlyos harcok hátországában a francia csapatok egy katonai védelmi állást alakítottak ki az egykori falak között.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról