Emberáldozat és rettegés – a Loma Negra-i arany orrdísz története

2025. október 28. 14:10 Múlt-kor

A moche civilizáció Dél-Amerika kevésbé ismert, de annál érdekesebb kultúrái közé tartozik. A Peruban talált, szenzációs orrdísz révén pontosabb képet kaphatunk erről az ősi népcsoportról – amelynek tagjai a leletek tanúsága szerint előszeretettel mutattak be emberáldozatot rettegett istenüknek, Ai Apaecnek.

Illusztráció Ai Apaec-ről (Forrás: Wikimédia Commons / Antonio Velasco / CC BY-SA 3.0)

Korábban

A Moche-kultúra

A mochek (vagy mocsék) kultúrája Kr. u. 200 és 900 között virágzott a mai Peru északi partvidékén, jóval az inkák felemelkedése előtt. Templomaik, aranytárgyaik és rituális freskóik a mai napig a dél-amerikai művészet egyik csúcspontját jelentik – habár kultúrájukról sajnos keveset tudunk.

Egy orrdísz szakralitása

Az aranyozott réz orrdísz Peru északi partvidékéről, a Loma Negra nevű régészeti lelőhelyről származik. A 7 x 10 centiméteres dísztárgy Ai Apaecet, a moche hitvilág legfőbb harcos istenét ábrázolja. A mitológiai történet szerint Ai Apaec az isteni rend fenntartója és a káosz legyőzője volt. Sokszor ábrázolták egy tumi nevű rituális késsel és emberi fejekkel – ezzel is jelezvén, hogy a hatalmas égi lény úr élet és halál fölött.

A kincs útja

A Loma Negra-i sírokat az 1960-as évek végén kirabolták – több száz arany-, ezüst- és réztárgy tűnt így el. Szerencsére a leletek egy része (köztük ez az orrdísz) megúszta a tolvajokat és a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum gyűjteményébe került. A tárgyat valószínűleg rituális orrdíszként viselhették – bár az eredeti tulajdonos személye sajnos máig ismeretlen.

Ai Apaec és a pókok titka

Ai Apaec gyakran pókokkal együtt jelenik meg ezen ősi civilizáció ikonográfiájában – hogy miért, az a mai napig rejtély. A Metropolitan Múzeum szakértői szerint „a pókok zsákmánybefogó és -elnyelő viselkedése talán párhuzamba állítható azzal, ahogy a mochek foglyokat ejtettek.”

A kutatók megerősítették, hogy a mochek valóban mutattak be emberáldozatot isteneiknek. Nemcsak hadifoglyok, hanem időnként saját közösségük tagjai is áldozatul eshettek egy-egy ilyen rituálénak – az istenek kiengesztelése ugyanis mindennél fontosabb volt.