Talán egy szerelmespár története sem izgatta annyira a XX. századi hazai közvélemény fantáziáját, mint a külön-külön is méltán népszerű Domján Edit-Szécsi Pál kettősé. Viharos, de annál intenzívebb kapcsolatuk 1972 januárjától nem tartott ki az év végig sem, mindössze 10 hónapot ért meg. Viszonyuk rövidsége, illetve érzelmi életük vehemenciája hasonlít reneszánsz-kori elődjeikére, a veronai Rómeó és Júlia pároséra, igaz, utóbbiak nem szakítottak egymással. Abban azonban nagyon is közös a sorsuk, hogy mindkét pár minden tagja önkezével vetett véget életének.

Sárga rózsa-offenzíva

Szécsi Pál nővére, Szécsi Katalin úgy emlékszik, hogy egy 1972. januári közös fellépés során ütött be a mennykő Domján Edit, az ünnepelt színésznő és Szécsi Pál, a nem kevésbé körülrajongott táncdalénekes szívébe, Szécsi pedig az előadás után bogárhátú Volkswagenjével hazafuvarozta Editet. Már az elején megegyeztek abban, hogy nem becézik egymást, Szécsi Pál nem mondja Domjánnak, hogy „Editke”, ahogy legtöbben szólították, míg Domján Edit nem „Palikázta” Szécsit.

Megismerkedésükkor kiderült, hogy Szécsi régóta nyomon követte Edit pályafutását, még a Latinovits Zoltánnal előadott indiai rádiós szerelmes mesejátékára is emlékezett. Edit is előszeretettel hallgatta már korábban Pali dalait, amit el is mondott neki, s ebbe állítólag Pali belepirult. Megismerkedésükkor a Vígszínházban éppen futó Az esőcsináló című darabról is beszélgettek, ami – hogy, hogy nem – egy lány szerelembe eséséről szól. Elválásuk után még aznap éjjel heves udvarlásba kezdett Szécsi, felhívta otthonában a színésznőt, másnap reggel pedig sárga rózsával várt rá, és elvitte egy panorámás hotelbe reggelizni, ahol parasztráttontát ettek, közben pedig Edit megkérte Pált, legyen a partnere a rádió Ablak című műsorában egy duettben. Így énekeltek aztán a Léni néniből együtt egy betétdalt, a megbeszélés örömére pedig egy jót hógolyóztak a reggeli után. (Később is elzarándokoltak ide, ahová egyszer az ajándékba adott selyemkendővel bekötött szemmel vitte Editet vacsorázni.) Pali telefonhívásai rendszeressé váltak, farkasordító januári éjjeleken telefonfülkékből jelentkezett Editnél, és az is előfordult ekkoriban, hogy sárga rózsát helyezett a küszöbére anélkül, hogy becsöngetett volna hozzá. A telefonálások arra jók voltak, hogy elmeséljék egymásnak élettörténetüket, ezek során derült ki Edit számára, hogy Pali tíz hónapos volt, amikor az apját a második világháborúban agyonlőtték, mezőtúri nevelőszülőkhöz, majd anyja 1956-os disszidálása után állami gondozásba került, később segédmunkás, kabinos, raktáros, nyomdai betanított munkás lett, ezt követte a kifutó és a táncdalénekes pálya.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. különszám számában olvasható.