Tényleg Nagy Ottó császár maradványait rejti a magdeburgi dóm
Egy átfogó régészeti, embertani és genetikai kutatássorozat minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a magdeburgi dóm kőszarkofágjában valóban a Német-római Birodalom megalapítója, I. (Nagy) Ottó császár (912–973) földi maradványai találhatók. A Szász-Anhalt Tartományi Örökségvédelmi és Régészeti Hivatal vezetésével zajló projekt eredményei nemcsak egy évszázados történelmi vitát zártak le, hanem páratlan betekintést engednek a középkori uralkodó egészségi állapotába és életmódjába is.
A kutatás eredetileg tisztán műemlékvédelmi indíttatásból indult. A szakemberek 2024-ben megállapították, hogy a magdeburgi székesegyházban található császári síremlék a beszivárgó nedvesség és a 19. századi, mára korrodálódott vasmerevítések miatt súlyos statikai károkat szenvedett.
A 2025 elején kezdődött, szigorúan ellenőrzött körülmények között zajló restaurálás során a régészek leemelték a mintegy 300 kilogrammos, kis-ázsiai márványból faragott fedőlapot. A szarkofágon belül egy 13. század eleji – feltehetően a dóm 1207-es tűzvésze utáni újjáépítéskor készített – fenyőfa koporsót találtak. A több alkalommal megbolygatott sírban az emberi csontok mellett bizánci vagy spanyol eredetű vörös selyemdarabokat, ezüstszálakkal átszőtt kék takarótöredékeket, egy 13. századi érmét, valamint ételmaradványokat (tojáshéjat és gyümölcsmagokat) is dokumentáltak.
A legdöntőbb bizonyítékot a csontokból kinyert DNS-minták szolgáltatták. A genetikusok a magdeburgi leletanyagot összevetették a bambergi dómban nyugvó, hitelesen azonosított II. Henrik császár (Nagy Ottó testvérének unokája) DNS-ével.
Az elemzés pontosan azt a harmadfokú, apai ágon öröklődő biológiai rokonságot mutatta ki a két férfi között, amelyet a középkori írott források is rögzítenek. Harald Meller, a tartományi örökségvédelmi hivatal igazgatója bejelentette: a genetikai egyezés tudományos bizonyossággal igazolja a császár személyazonosságát. A földi maradványokat a tervek szerint 2026. szeptember 1-jén, egy újonnan tervezett koporsóban helyezik végső nyugalomra a magdeburgi dómban.
A harcos császár anatómiája
Nagy Ottó a kora középkori Európa egyik legbefolyásosabb uralkodója volt. A 955-ös augsburgi csatában aratott sorsdöntő győzelmével megállította a kalandozó magyarok nyugati hadjáratait, 962-es római császárrá koronázásával pedig lefektette a Német-római Birodalom alapjait.
Ez is érdekelhet
A mostani antropológiai vizsgálatok fizikai valójában is megerősítik a korabeli krónikák képét a harcos uralkodóról. Az 55-65 éves kora között elhunyt férfi csontváza kivételesen jó állapotban maradt fenn. A császár mintegy 180 centiméteres magasságával a 10. században kifejezetten magasnak számított. A comb- és medencecsontokon látható erős tapadási helyek folyamatos, intenzív lovaglásra utalnak. A csontváz ugyanakkor egy erőszakkal és fizikai megterheléssel teli élet nyomait is magán viseli: a térd- és csípőízületek kopása (artrózis) mellett egy korábbi, gyógyult alkarcsonttörést, valamint a koponya elülső és hátsó részén is gyógyult fejsérüléseket azonosítottak, amelyek valószínűleg három felső metszőfogának elvesztését is okozták.
A szénizotópos vizsgálatok a társadalmi elitre jellemző, állati fehérjékben (köztük édesvízi halakban) gazdag étrendet mutattak ki, miközben a korabeli szegények alaptáplálékának számító köles fogyasztásának nyomai teljesen hiányoznak. A kutatók jelenleg is vizsgálják a koponyaalap és a nyaki csigolyák rendellenesen megnagyobbodott érrendszeri csatornáit, amelyek a jövőben pontos választ adhatnak a császár egészségi állapotának hanyatlására és halálának közvetlen okára is.
