Malinche és az „árulás” mítosza

Illusztráció

Malinche: az áruló vagy a mexikói identitás anyja

A mexikói történelem gazdagabb, mint bármelyik latin-amerikai országé. A hódítástól a diktatúrákig hősök és árulók egyaránt formálták. De vajon ki volt valóban áruló – és ki vált áldozatává a történelem torz tükörének?

Malinche (1495–1527) a mexikói történelem egyik legvitatottabb alakja. Egyes történészek szerint hazaáruló, mások szerint a mesztic Mexikó szimbolikus anyja. Eredeti nevén Malinalli, egy nahua törzsfőnök lánya volt. A rabszolgaságba kényszerített lány kivételes nyelvtudása révén vált Hernán Cortés tolmácsává, tanácsadójává – és szeretőjévé.

Malinche közvetített a spanyol hódítók és a helyi törzsek között, ismerte a nahuatl és a maja nyelvet, valamint az azték világképet. Ő volt Cortés „hangja” II. Moctezuma előtt, és ő próbálta elérni, hogy az uralkodó megadja magát, elkerülve népe lemészárlását.

A hódítóval közös fiuk, Martín az egyik első meszticnek számít Új-Spanyolországban. Malinche élete később Juan de Jaramillóhoz kötötte, akitől lánya született.

Bár sokan elítélték, valójában ő teremtett hidat két civilizáció között. Nevéből született a „malinchismo” kifejezés – azokra használják, akik idegen értékeket követnek a saját kultúrájuk helyett.

A tlaxcalaiak szövetsége: árulás vagy túlélés?

A mexikói árulók közé sorolják gyakran a tlaxcalai népet is, akik Cortés szövetségeseivé váltak. A valóság árnyaltabb. Az aztékok és tlaxcalaiak között régóta dúlt a rivalizálás. Tlaxcala sosem volt az azték birodalom része, és a spanyolokkal kötött szövetségük célja inkább az ősi ellenség legyőzése volt, mintsem a birodalom elárulása.

Cortés a tlaxcalai urakkal közös paktumot kötött I. Károly spanyol császár nevében. A tlaxcalaiak adómentességet és királyi címert kaptak, ami a kortársak szemében árulásnak tűnt. A történelmi valóság azonban inkább politikai pragmatizmus: a túlélés stratégiája egy olyan korban, amikor Mexikó még nem létezett egységes nemzetként.

Agustín de Iturbide: hős vagy a függetlenség árulója

Agustín de Iturbide (1783–1824) a mexikói árulók hivatalosan elismert alakja lett: az Első Szövetségi Köztársaság kongresszusa nevezte annak. Kezdetben a spanyolok oldalán harcolt a függetlenségi felkelők ellen, később azonban – felismerve a történelmi pillanatot – 1821-ben kihirdette az Iguala Tervet, amely Mexikót független és szuverén országgá nyilvánította.

Iturbide vezetésével megszületett a „Három Garancia Hadserege”, és aláírta a cordobai szerződéseket, amelyek a spanyol csapatok kivonását rögzítették.

Rövid időre császárrá kiáltották ki, de 1823-ban megdöntötték hatalmát. Európába menekült, majd hazatérése után „törvényen kívülinek” nyilvánították és kivégezték. Ma is kérdés: áruló volt-e, vagy épp a független Mexikó valódi alapítója?

Antonio López de Santa Anna, aki eladta önmagát

Santa Anna (1794–1876) a mexikói történelem legellentmondásosabb alakja. Katonából vált diktátorrá, aki tizenegy alkalommal került hatalomra.

Politikai ügyessége legendás volt, de állandó oldalváltásai miatt hazaárulónak tartották. Texas és a Mesilla-terület elvesztése után „vende patrias”-nak, vagyis „hazaárulónak” bélyegezték.

A mexikói–amerikai háború (1846–1848) során elbukott, majd mégis visszatért a hatalomba. Egyes történészek szerint az eladott területek árát az ország újjáépítésére szánta, mások szerint saját hatalmát akarta megmenteni. 1853-ban „Alteza Serenísima”-ként életfogytiglani diktátorrá tette magát, de két év múlva végleg megbuktatták.

Porfirio Díaz: az újjító, akit diktátornak neveztek

Porfirio Díaz (1830–1915) több mint három évtizeden át irányította Mexikót. Katonai hős volt a franciák elleni harcban, majd politikai vezető, aki modernizálta az országot.

Vasútépítések, külföldi befektetések és a gazdaság fellendülése fémjelzik kormányzását. Az általa megteremtett „Porfiriato” időszakában béke és fejlődés uralkodott – de a demokrácia rovására.

Ellenzői szerint rendszere zsarnoki volt, a szegénység és társadalmi feszültségek elnyomása jellemezte. A gazdasági válság és az élelmiszerárak emelkedése után Díaz hatalma megingott, és 1911-ben lemondott. Porfirio Díaz egyszerre volt a modern Mexikó megteremtője és a nép szemében a szabadság elárulója.

A mexikói árulók története nem csupán bűn és hűtlenség krónikája. Ezek az alakok mind a hatalom, a félelem és a túlélés metszetében éltek.
Malinche, Iturbide, Santa Anna és Díaz mind ugyanazt tették: alkalmazkodtak a korszakukhoz. Talán éppen ezért maradtak fenn – mert az árulás és a hősiesség határa mindig az, amit az utókor annak lát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek