A vörösterror 133 napja

Sörrel leöblített őskori lakomák – gasztrokutatás a régészetben

2014. augusztus 28. 12:03 Berényi Marianna

Az utóbbi időben egészen meglepő gasztronómiai tárgyú régészeti híreket olvashatunk. Őskori söröket főznek Kanadában egy kísérleti régészettel foglalkozó szakember segítségével, miután kémiai analízist végeztek a különböző ásatásokon talált edényeken, és több szempontból is tanulmányozták a lelőhelyeket. A borfogyasztás nyomára bukkantak 7400 éves cserepeken észak-nyugat Iránban, sőt 2011-ben egy örményországi barlangban hatezer éves szőlőprés is előkerült. Hasonlóan egyre többet tudunk a neandervölgyi ember sütés-főzési tudományáról vagy a kőkorszak hétköznapjairól. Sok minden más mellett külön kutatási téma a tejcukoremésztés képességének kialakulása, ami a mai orvostudomány számára is lényeges információkat közöl. Mindez nem a bulvármédia torzítása, hanem megalapozott tudományos eredmény, annak ellenére, hogy a régészeti feltárások közben csak nagyon ritkán kerülnek elő ételmaradványok. A legújabb kutatások ugyanakkor nem állnak meg a feltárások bemutatásánál, hanem következtetéseket vonnak le például a különböző alkoholos italok társadalmi és gazdasági jelentőségéről, az egyének egymáshoz vagy az univerzumhoz való viszonyáról, a hétköznapi és az ünnepi étkezések egy-egy közösségben betöltött szerepéről. Különösen a nagyszámú résztvevővel, nagy mennyiségű étellel, itallal kísért lakomák elemzése területén találkozhatunk figyelemre méltó és akár múzeumi bemutatásra váró konklúziókkal - írja Berényi Marianna a MúzeumCafé legújabb számában.


3700 éves borospince az izraeli Tel Kabriban

Divatos irányzat

„A lakoma (feasting) mint társadalomtörténeti kérdés az utóbbi két évtizedben megmozgatta a régészetet, újfajta diskurzus elindulásával Amerikában és Nyugat-Európában igen divatos kutatási irányzattá vált. A szociológiai, illetve a kulturális antropológiai kutatások nyomán már régóta nyilvánvaló volt, hogy az étkezés nemcsak a létfenntartáshoz szükséges, hanem társadalmi aktus is, sőt a társadalomszervezés egyik legfontosabb eszköze” – fogalmazott Kalla Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének docense A lakoma mint kutatás probléma című írásában.

Az utóbbi évek szemléletváltásának köszönhetően ma már írásbeli források nélkül is egyre összetettebb képet alkothatunk a különböző korszakokban élt népek táplálkozási szokásairól, illetve valóban hitelesen rekonstruálhatók rég eltűntnek hitt ételek és italok. A természettudományos vizsgálati módszerek révén a nyersanyagok, az eredeti ételek, az emberi testek maradványai, a tároló és ételkészítő eszközök beszédes leletekké váltak. Az archeozoológia, az archeobotanika, a palinológia, a fizikai antropológia, a molekuláris biológia fejlődése mellett a régészet módszertani megújulása is új kapukat nyitogat: amióta a tárgyi emlékanyag vizsgálata mellett a hozzá kapcsolódó hétköznapi és rituális cselekményekre, társadalmi, gazdasági kapcsolatokra is fókuszál, újabbnál újabb meglepő eredmények születnek.

A National Geographic Stonehenge – A rejtély megoldódik című ismeretterjesztő filmjének köszönhetően világszerte ismertté vált, milyen kutatásokat végeznek és hipotéziseket szőnek a területen ásatást végző régészek. A Stonehenge Riverside Project (2003–2009) azon az elméleten alapult, hogy a helyszínen nem csak egy kőkört, hanem egy jóval kiterjedtebb prehistorikus komplexumot kell feltárni. Ennek megfelelően kiterjesztették a kutatást a környező vidékre, többek között a Stonehenge-től néhány kilométerre található Durrington Wallsra, ahol Európa eddig megtalált legnagyobb kőkorszaki településének nyomára bukkantak. Durringtonban jó ideje bizonytalanságot okozott egy másik lelet, amely meglepő hasonlóságot mutat Stonehenge-dzsel: a fából készült, de ellenkező irányba tájolt szerkezet körül mérhetetlen mennyiségű állatcsont (főleg sertés-) és edénytöredék került elő, amelyek hatalmas, rendszeresen ismételt lakomákra utalnak. Ugyanakkor Stonehenge körzetében ilyesmire nem akadtak, temetkezésekre utaló nyomokra viszont igen.

Míg a kőépítményt és a hozzá vezető utat a nyári napfelkeltéhez tájolták, addig a faépület a napforduló naplementéjéhez igazodik. Az ásatást vezető Mike Parker Pearson – sokak által vitatott – hipotézise szerint a kőkorszaki sziget lakói az év bizonyos időszakaiban azért vándoroltak ide, hogy részt vegyenek egy olyan ünnepségen, amely az élet és a halál körforgását jeleníti meg. Elképzelhető tehát, hogy Durrington Walls egykor az élők világát képviselte, Stonehenge pedig a halott ősökét.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!