A szépségért szenvedni kell

2008. február 11. 15:00

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=19689

Az emberek a tudatlanság, közömbösség és önimádat miatt - a mérgező vegyszereknek köszönhetően - régóta ismerik a szépség sötét oldalát.

Arcfestékek miatt bukott el a Római Birodalom

Elsőként minden bizonnyal az ókori egyiptomiak használtak gyilkos kozmetikumokat. Erőteljes szemfestéküket malachitból (réztartalmú érc), galenitből (ólom-szulfid), és egy kormot, zsíradékot és fémet (általában ólmot, antimont, mangánt vagy rezet) tartalmazó kohl nevű anyagból készítették.

A szemfesték nem csak vörös szemet okozott. `Mellékhatásai közé tartozott az érzékenység, az álmatlanság és a mentális hanyatlás. A szem körüli bőr vékonysága miatt valószínűleg felszívta ezeket az anyagokat, amelyek a nyálkahártya révén a szemtől távolabbi helyekre is eljutottak, ami már komoly problémát jelenthetett` - állítja Dr. Joel Schlessinger, omahai bőrgyógyász.

A görög nők és férfiak már nem csupán a szemüket húzták ki ólommal, hanem az egész arcukat bekenték vele. A fehér ólomból készült arckrémet a "bőrhibák elfedésére, valamint a bőr színének és szerkezetének javítására" használták. A módszer igen nagy népszerűségnek örvendett. Annak ellenére, hogy az ólom akár őrültséget és terméketlenséget is okozhatott, a gazdag rómaiak sem hagyták abba az alkalmazását.

Arcukat fehér ólommal világosították, majd vörös ólmot (a ma az elemek és a rozsdaálló festékek gyártásához használt míniumot) kentek rá, hogy "egészséges" színük legyen. Az ólom fontos alkotórésze volt a hajfestékeknek is. A kutatók feltételezése szerint a széles körben használt ólom, és a belőle fakadó mérgezések, fontos szerepet játszottak a Római Birodalom bukásában.

A 15-18. században a fehér ólom ismét előtérbe került. Divatba jött a  "halottfehér" arcszín, aminek következtében a nők és a férfiak fehér ólom és ecet keverékével festették be az arcukat, fehér ólomból és higanyból készített arcpakolást használtak, és ólom-szulfáttal próbáltak megszabadulni a szeplőiktől. "Ezen anyagok egy idő után kimarták a bőrt, mindenféle sebeket okozva. Ezek elfedésére még több káros anyagot kentek az arcukra, ami csak súlyosbította a problémát. Borzalmas folyamat lehetett  - ha egyszer elkezdődött, már nem lehetett megállítani" - mondta Kevin Jones, a Los Angeles-i Tervezési és Kereskedelmi Múzeum divatintézetének munkatársa.

A folyamatnak csak a halál vethetett véget, és a szaporodó esetek végre felrázták az orvosokat és a sajtót is. Egyre többen figyelmeztettek bizonyos kozmetikai szerek veszélyeire. Amikor 1760-ban a híres ír szépség, Marie Gunning (Coventry grófnője) is hasonló okok miatt halt meg, az újságok a "kozmetikumok áldozatának" nevezték.

1869-ben, az amerikai orvosszövetség kiadványban ismertette azokat a tüneteket (fáradtság, súlyvesztés, hányinger, fejfájás, izomsorvadás, paralízis, stb.), amelyeket egy igen népszerű, ólmot, acetátot és karbonátot tartalmazó, bőrfehérítő arcszesz okozhat. A 19-20. századi kozmetikumok ennek ellenére még mindig gyakran tartalmaztak higanyt, ólmot, higany-kloridot és más maró anyagot.

Az Egyesült Államokban az 1906-os gyógyszertörvény és az FDA (gyógyszerengedélyezési hivatal) megalapítása volt az első lépés e készítmények betiltása felé. Sajnos a kozmetikai kuruzslás még 30 évig folytatódott. Az ellenőrizetlen termékek komoly egészségügyi problémákat okoztak. Egy anilintartalmú szempillafesték 16 esetben okozott vakságot, egy esetben pedig halált; egy szőrtelenítő krém pedig patkánymérget tartalmazott.

Reflektorfényben a mérgező anyagok

1936-ban Ruth DeForest Lamb, az FDA munkatársa, könyvben foglalta össze ezeket a tragikus eseteket, amivel hozzájárult az 1938-as gyógyszertörvény elfogadásához. Az új rendelkezés értelmében minden kozmetikai anyag és gyógyszer az FDA ellenőrzése alá kerül. 1977-től pedig a kozmetikai cégeknek minden összetevőt fel kell tüntetniük a készítményeiken.

2007-ben a kozmetikai szerek biztonsága ismét a reflektorfénybe került: egy független laboratórium vizsgálatai szerint 33 forgalomban lévő vörös ajakrúzs "veszélyes mennyiségben" ólmot tartalmazott. A kozmetikai cég a vádakra azt válaszolta, hogy a készítményekben csak nyomokban találni ólmot, az FDA pedig nem határozta meg a szájrúzsokban használható ólom mennyiséghatárát. Az FDA most vizsgálja az esetet.

Közben az amerikai hatóságok 12 ezer tubus szempillanövesztő szert foglaltak le, mert az FDA megállapította, hogy "hamis kozmetikumról" van szó, amely veszélyes. (A termék bimatoprostot tartalmaz, amelyet a megnövekedett szem belnyomás kezelésére használnak). Minnesota állam hivatalosan megtiltotta a higany alkalmazását a szempillafestékekben, szemceruzákban és bőrfehérítő krémekben. (A cégek többsége már fokozatosan kivonta a higanyt a termékeiből, de bizonyos termékeknél, pl. óvszernél, még mindig használják.)

Tehát jobb már a helyzet, vagy még mindig ott tartunk, mint a múlt század elején? "Nehéz megmondani. Az amerikai élelmiszer és gyógyszer hivatal ellenőrzi a kozmetikai szereket, de az ellenőrzés csak utólagos. Egy terméket csak akkor lehet kitiltani a piacról, ha bebizonyítják, hogy tényleg nem biztonságos. A gyógyszerektől eltérően a kozmetikumokat nem tesztelik klinikákon, mielőtt piacra kerülnek" - mondja Teresa Riordan, a "Kitalált szépség: a szépségipar újításainak története" (Inventing Beauty: A History of the Innovations That Have Made Us Beautiful) című könyv szerzője. "De a közvélemény ma már sokkal jobban tisztában van az esetleges veszélyekkel, mint egy századdal ezelőtt."

Stacy Malkan a "Ne csupán egy csinos arc: A szépségipar sötét oldala" (Not Just a Pretty Face: The Ugly Side of the Beauty Industry) című könyvében azt írja, hogy az amerikai nők testében nagyobb arányban vannak ftalátok, olyan vegyi anyagok, amelyek születési rendellenességet és meddőséget okozhatnak. "Régen azért használtak annyi ólmot, mert nem ismerték a hatásait. Mai ismereteink sokkal jobbak, a rúzsok mégis tartalmaznak ólmot, a szempillafestékek pedig higanyt. Samponok, arckrémek, borotvaszeszek és dezodorok révén ki vagyunk téve a ftalátok okozta veszélyeknek is" - mondja Malkan.