Katolikus vonások Shakespeare műveiben

David Beauregard tiszteletes hamarosan megjelenő "Catholic Theology in Shakespeare's Plays" (Katolikus teológia Shakespeare darabjaiban) című könyvében azzal érvel, hogy a Bárd csak római katolikus lehetett. A Boston Globe című napilapnak adott interjúban a szerző elmondta, hogy érveire nincs dokumentált bizonyíték, így csak következtetésekre és találgatásokra építkezhetett. A kor ugyanis igazi zűrzavar volt: az Anglikán egyházfővé váló I. Erzsébet keményen kikelt a katolikus fanatizmus ellen, és keményen üldözte a pápaság híveit.

Bár a Shakespeare-rel kapcsolatos életrajzi adatok dokumentumokkal történő alátámasztása igencsak ingoványos terület, a szerző mégis azt állítja, hogy egy olyan 18. századi dokumentumot sikerült előásnia, amely szerint az avoni hattyú apja hithű katolikus volt. Emellett szerinte egy 17. századi anglikán, Richard Davies is megörökítette, hogy a nagy drámaíró pápistaként halt meg.

A kutatóknak azonban leginkább a darabok jelentik az igazi kutatási területet, és Beauregard is itt volt igazán elemében, hiszen évtizedek óta tanítja Shakespeare műveit. Szerinte a szerző vallásosságára utal például, amikor Hamletnek megjelenik apja szelleme, és arról beszél, hogy a purgatóriumban van. A Szeget szeggel Izabellája egy ifjú apácanövendék, aki egyben a katolikus erkölcs szimbóluma, míg más darabokban is a tiszta élet szimbólumai és jelképei elevenednek meg.

A Vihar című darab zárása (De már se szellem, se varázs, se báj; végül még kétségbe esem és imádkozom kegyesen, s az irgalom, az isteni, maga fog még fölmenteni. Mint ti azítéletnapon , hadd menjek én is szabadon.) a szerző szerint egy egyértelmű, az egész életművet összegző katolikus utalás lehet. "A protestánsok szerint ugyanis a hit is elég, és nincs szükség imákra" - állítja a tiszteletes.

A lap szerint azonban nem feltétlen kellett katolikusnak lenni, hogy ilyeneket írjon, "hiszen Bram Stokernek sem kellett hinnie a vámpírokban, hogy megalkossa Drakula alakját". A szerző szerint azonban a hasonló elemek gyakorisága miatt valószínűsíthető a hitbéli hovatartozás.

Stephen Greenblatt professzor, a Harvard Egyetem reneszánsz irodalmi tanszékének munkatársa szerint azonban Shakespeare-t inkább az egész életen át tartó kívülállóság jellemezte. Szerinte nem valószínű, hogy bármilyen vallást hívőn követhetett volna. A kérdés így továbbra is nyitva marad, hiszen a Bárd művei olyan egyetemes értékeket képviselnek, amelyekből mindkét fél kiolvashatja a neki tetsző érveket - írta a lap.