Középkori népirtás nyomai Új-Mexikóban

A hét csontvázat rejtő helyszínre 2005-ben az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatának munkatársa, Tony Largaespada bukkant rá, amikor egy, a közelben korábban talált csontvázat szerettek volna újratemetni. A szakértők a helyszínre megérkezve vették észre, hogy az erózió több másik csontvázat is láthatóvá tett. Az Oregoni Egyetem antropológusa, Greg Nelson szerint az akkor kiásott hét személy közül egyet sem temettek el, így a csoportot minden bizonnyal egy meglepetésszerű támadással győzték le. A régészek a közelben egy leégett lakóhely nyomait is megtalálták.

Az öt felnőtt és két gyerek a gallina kultúrához tartozott, amely Új-Mexikó északnyugati területén i.sz. 1100 körül élt. A civilizációnak 1275 körül hirtelen nyoma veszett, "amikor utolsó tagjaik elköltöztek, vagy kiirtották őket" - vélik a régészek. A most talált csontvázak a szakemberek szerint "létfontosságú információkkal szolgálhatnak az eltűnt nép titkaival kapcsolatban, mert eddig összesen csupán száz hasonló csontvázat találtak" - mondta el Largaespada a National Geographic News-nak. Szerinte a valaha talált összes gallinát szisztematikusan, egy nagyszabású népirtás keretén belül ölték meg. Nelson eközben a csontvázak tanulmányozásával arra jutott, hogy az erőszak az összes gallinát érinthette, kortól és nemtől függetlenül. Elmondása szerint az egyik csontvázon több törésnyomot is találtak, míg több helyen fejszék vágásnyomait is sikerült azonosítani.

Az új csontvázak a kultúra furcsa egyediségébe is bepillantást engednek. Két áldozatnak ugyanis olyan szándékosan torzított koponyája van, amelyet a szakértők szerint a kontinens délnyugati részén még sosem találtak. A hasonló, elzárkózó közösségre utaló jelek pedig talán segíthetnek megérteni, hogy miért váltott ki ellenszenvet a gallina civilizáció a szomszédai körében - állítja Nelson. A kutatók szerint azonban ez csak egy előzetes feltevés, mert a vizsgálatok még folynak, és biztosat még nem tudnak mondani.

A gallina kultúra nyomait először az 1930-as években találták meg a régészek, nem messze a most bemutatott mészárlás helyszínétől. A kutatók akkor egy 7,6 méter magas kőtornyot ástak ki, amelyből 16 - egytől egyig erőszakos halált halt - ember maradványai kerültek elő. Azóta több gallina helyszín is előkerült, ám a régészek ennek ellenére igen korlátozott tudással rendelkeznek a kultúra eredtéről és valós kiterjedéséről. Azt pedig a mai napig csak találgatni tudják, hogy honnan érkeztek, és pontosan miért is tűnhettek el. Egyesek szerint a közösség egy népirtás következtében tűnhetett el, ám ezt a kijelentést azóta is komoly vita övezi a kutatók között.

Nelson és Largaespada szerint a klimatikus viszonyok változásával a 12-13. században a térségben egyre kevesebb víz állt rendelkezésre, és ezzel komoly villongások kezdődhettek az ott élők között. A szárazság egy nagyszabású migrációhoz vezetett, és ekkor hagyhatták el sziklába vájt lakhelyeiket a szintén titokzatos módon eltűnt Anasazi indiánok is. Ilyen körülmények között pedig az egyébként elzárkózó gallina civilizáció könnyen céltáblává válhatott, és mert a térségbe érkezésük a szárazság megjelenésével egy időben történt, ők lettek a környezeti változások bűnbakjai is.

A torzított koponyák rejtélyére és az eltűnt népek titkaira azonban a mai napig nincs megnyugtató magyarázat.