A zabigyerekek világtörténete

A II. Károly angol királyt megéneklő gúnyvers találóan mutatja be a 17. század egyik leggálánsabb uralkodóját. Nem kevesebb mint 14 törvénytelen sarját ismerte el magáénak.

Állítólag az udvar egyik orvosa azt javasolta Károlynak, hogy szerelmeskedés közben használja a juhbélből kialakított angol csuklyát, s e kezdetleges óvszer révén vessen gátat a további fattyak áradatának. A király azonban kényelmetlennek találta a módszert, s elutasította. Ráadásul - miután hitvese meddőnek bizonyult - éppen zabigyerekei révén mutathatta meg országnak-világnak, hogy az ő nemzőképessége tökéletes.

A világtörténelmet számtalan tehetséges vagy kevésbé tehetséges ember gazdagította cselekedeteivel, akik házasságon kívüli, azaz törvénytelen kapcsolatból születtek. Ezeknek a személyeknek általában sok megaláztatásban volt részük. Zabigyereknek, fattyúnak csúfolták őket, amely némelyekben agressziót, másokban makacsságot váltott ki, de mindenképpen szerették volna megmutatni a világnak, hogy semmivel sem kevesebbek, mint "törvényes" társaik. A következőkben nyomon követhetjük néhány Európában született, és híressé vált fattyú történetét.

A törvénytelen származás az ókorban súlyos megbélyegzéssel párosult. Mózes könyve alapján a fattyak és utódaik tíz nemzedékig ki voltak zárva a gyülekezetekből, atyai gondviselésre, neveltetésre és öröklésre sem formálhattak igényt. Athénban és más poliszokban a polgárjoggal bírók házasságon kívül vagy vegyes házasságokból született gyermekeit nothosznak nevezték. Periklész i. e. 451-ben megalkotott polgárjogi törvénye szerint kizárták őket az örökségből, és a népgyűlésen sem vehettek részt. Persze az ókorban is léteztek kiskapuk! A szigorú Periklész egyik fattyának maga adományozott polgárjogot, így az ifjú mentesült a kitaszítottságtól.

A balkézről született királyi sarjak élete mindig veszélyben forgott, hiszen a hatalomra vágyók bármikor felhasználhatták őket aljas céljaikra, és a törvényes utódok is féltették trónjukat mostohatestvéreiktől. Nagy Sándor természetes fia, Heracles éppen csak megérte 18. születésnapját, amikor a makedón előkelők anyjával együtt meggyilkolták. Julius Caesar és Kleopátra egyiptomi királynő egyetlen gyermekének, Caesariónak is hasonló sors jutott osztályrészül. Bár édesanyja védőszárnyai alatt boldog gyermekkor várt rá Egyiptomban, sőt kikiáltották a "királyok királyának" is, később menekülnie kellett. Elvetemült tanítója azonban hazug ígéretekkel visszacsalta Alexandriába, ahol a magát Caesar egyedüli örökösének valló Octavianus meggyilkoltatta a tehetséges fiatalembert.

A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam júniusi számában olvasható!