Megújult Huszt református temploma

A Tisza és a Nagyág találkozásánál, a Huszt-patak partján fekvő település temploma a 14. és 15. század fordulójáról származik. Huszt a középkorban a máramarosi királyi uradalom központja volt, lakói magyarok és szászok voltak. A nyugati tornyos, egyhajós, négy támpillérrel gyámolított, sokszögzáródású szentéllyel épült templom déli kapujának kőkerete, valamint a hajó és a szentély ablakai csúcsívesek. Mérműveit a későbbi átalakítások során megcsonkították.

A 18. századi meredek hajlású fedélszéket és a négy fiatornyos toronysisakot - egy tűzvészt követően - a 19. század végén méltatlan formában alakították át: a hajóban ma látható fa szerkezetű boltozatot ekkor a 18. századi festett famennyezet elbontásával készítették el.

A templom falképei Zsigmond király uralkodásának idejéből valók. Kiemelkedő értékű részletnek számít a hajó északi falán található három magyar szent (Szent István, Szent László, Szent Imre) egész alakos ábrázolása. Ezeket azonban a gyülekezet 1524-es református hitre térése után lemeszelték. A templom köré 1595-ben épült az a két kaputornyos körítőfal, melyet a 20. század első felében kétszer is átalakítottak.

Régi ábrázolások és analógiák alapján a toronyra ismét fiatornyos, galériás toronysisak került, a fedélszék az eredeti hajlásszögnek megfelelően mérnöki szerkezettel újrakészült és zsindelyfedést kapott. A falkép-töredékek konzerváló restaurálása megtörtént. Az épület körül vízelvezető rendszer épült ki, valamint a körítőfal helyreállítására is sor került.

A megújult templomot ünnepélyes keretek között Varga Kálmán, a KÖH elnöke adja át május 20-án.

(Múlt-kor/MTI)