Marihuánával gyógyítottak az ókori egyiptomiak

Szkíta kendert szívtak a rómaiak

A Manchesteri Egyetem kutatói (KNH Centre for Biomedical Egyptology) a Sinai-félszigeten kutatják az ókori egyiptomi medicinák titkait. A vizsgálat során a helyszínen élő beduinok által ma is használt tradicionális orvoslási kellékeket vetik össze a sírokban talált maradványokkal, továbbá alaposan összehasonlítják az ókori orvosi papiruszok leírásait és a beduinok gyógynövény használati szokásait is. Reményeik szerint a fáraó-kor gyógyászatának gyökereit tárhatják fel minden eddiginél alaposabban.



A projektet vezető Biomedical Egyptology központ kutatója, Ryan Metcalf a BBC-nek elmondta, hogy az ókori egyiptomiak a kor legfejlettebb orvoslási metódusaival éltek, s egyúttal ma is használt megoldásokat alkalmaztak. A kutató szerint nagyon jól ismerték és alkalmazták a gyógynövényeket, és valószínűleg cannabist használtak a fájdalomcsillapításra. Emellett - az aszpirinhez hasonló hatású - fűzfakérget rágtak, és mézet kentek a nyílt sebekre. A kutatók ugyanakkor azt is szeretnék megérteni, hogyan alakultak ki a gyógyításra vonatkozó ötletek. Metcalf szerint ugyanis az egyiptomiak kiterjedt kereskedelmet folytattak, elképzelhető, hogy a gyógynövények és azok használati módjai máshonnan kerültek a Nílus völgyébe.

A cannabis talán éppen Távol-Keletről: a növény magjait ugyanis már i.e. 6000-ből származó kínai ételmaradványokban is megtalálták, míg az első írásos feljegyzés i.e. 2727-ből származik, amely megörökítette a szer orvosi használatát. A szent füvet i.e. 1200-800 között india forrásokban és az Atharvavédában is említették, ahol szintén orvosi használatra javasolták. A zoroasztriánus szövegek már változást jelentenek, ugyanis ott a kender kábítószer-jellegének örültek. A cannabis pszichotropikus hatását pedig először egy i.e. 100 körül írt kínai gyógynövénykönyvben részletezték.

Cannabis, marihuána, ganja és fű

A cannabis sativa, azaz a "hasznos kender" (cannabis: kender, sativa: hasznos) lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény, amely meleg éghajlat alatt bárhol megterem. Vad változatai 2-3 méter magasra is megnőnek, a melegházban termesztett hibridek (lámpás növények) átlagos magassága 120-180 cm. Könnyen felismerhető jellegzetes, fogazott leveleiről. A cannabis sativa mellett ismerünk más kenderfajokat is, pl. a cannabis indicát vagy a cannabis africanát (egyes botanikusok szerint ezek a cannabis sativa változatai). A hím és a nőnemű növény minden része tartalmaz pszichoaktív anyagokat, a legnagyobb mennyiség pedig a növény csúcsában található. A csúcslevelek gyantaszerű exsudatumát a Közép-Keleten és Észak-Afrikában hasis néven ismerik, míg ugyanezt az anyagot a Távol-Keleten charasnak nevezik. Egyéb nevei is ismertek, így például: bhang, ganja, dagga, grass, pot és nem utolsósorban a már említett marihuána. Magyarul általában: fű.

A kender Európába a szkíták révén került el, akik i.e. 500-100 között honosították meg itt is az általuk már 1000 éve használt növényt. Mindezt i.e. 430-ban Hérodotosz is megemlítette, aki a kender rituális használatát hangsúlyozta. Európában hamar felismerték az orvosi lehetőségeket: Dioszkuridész i.sz. 100-ban római medicinaként írta le a cannabist, míg 70 évvel később Galénosz a növény magjának pszichés hatásait emelte ki.

Az 500-600 körül íródott Talmud az eufóriára összpontosított, az iszlám tusdósok pedig 1000 körül az arab területek legnépszerűbb kábítószerévé váló hasis pozitív és negatív hatásairól értekeztek. A legenda szerint az asszaszinok is ettől kerültek bódult állapotba. Egy 12. századi szúfi mester volt az egyik első megörökített cannabis-függő, és ekkor készült el a legrégibb cannabis-történeti munka, ám ez azóta elveszett. A költők a 16. században fedezték fel a hasist, amikor Mohammed Ibn Szulejmán az alkohol és a cannabis közti küzdelemről írt verseket.

1. Szkíta kendert szívtak a rómaiak
2. A bolygó legveszélyesebb kábítószere
3. A hippik gyógyszere