A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 

Katonai akció Sztálingrádban. (Kép forrása: Bundesarchiv, Bild 183-R74190 / CC-BY-SA 3.0)

A hitleri Harmadik Birodalom 1941. június 22-én hadüzenet nélkül támadta meg a Szovjetuniót, az előretörő náci csapatokat csak az év telén, Moszkva alatt sikerült a Vörös Hadseregnek megállítania. Hitler 1942-ben újabb offenzívát indított, ebben – mivel az európai második front megnyitása késett – a nyugatról érkező, harcedzett német erők is részt vettek.

A déli fronton nagy erőkkel kezdődött hadművelet végső célja a kaukázusi olajmezők megszerzése, a további harcokhoz szükséges üzemanyag biztosítása volt, ehhez a kulcsot a Volga menti iparváros, Sztálingrád elfoglalása jelentette.

A német támadás 1942 júniusának végén indult, s kezdetben szinte akadálytalanul folyt. Hiába üzent hadat a szovjet vezetés a dezertőröknek és pánikkeltőknek, állítottak fel büntetőszázadokat és büntetőtáborokat, a Friedrich Paulus tábornok vezette német 6. hadsereg és a 4. páncélos hadsereg augusztus végére megközelítette Sztálingrádot: ekkor már mindkét oldalon egymillió ember állt szemben.

A németek a szovjet védelmi gyűrűt áttörve szeptemberben a várostól északra kijutottak a Volgához, de a túlsó parton nem sikerült hídfőállást kiépíteniük. A harc immár szimbolikussá vált: Hitler azt mondta: „egész hadjáratom értelmét veszti, ha lemondok Sztálingrádról”.

A szovjeteknek morális okokból is létkérdéssé vált a legfőbb vezetőjükről elnevezett város védelme, Sztálin kiadta az „egy lépést sem hátra” parancsot. Az erőddé átalakított városban kíméletlen, brutális harc folyt házról házra, utcáról utcára, amelyben a németek nem sok hasznát vették tankjaiknak.

A város nagyobb részét így is elfoglalták, de a védők szinte emberfeletti elszántsággal küzdöttek, noha volt olyan nap, hogy tízezernél is több embert vesztettek. A kimerült németek a tél közeledtével, novemberre védekezni kényszerültek, ráadásul Paulus helyzetét a szárnyain harcoló olasz, magyar és román csapatok gyenge felszereltsége is nehezítette. A szovjet hadvezetés eközben minden nélkülözhető erőt Sztálingrád mögött vont össze és elkészítette az ellentámadás tervét.

1942. november 19-én reggel, mínusz 25 fokos fagyban a 28 kilométer hosszú fő áttörési szakaszon 3500 szovjet löveg és aknavető zúdított össztüzet az ellenséges állásokra, majd megindult a támadás, amely néhány óra alatt elsöpörte a várost északról és délről biztosító román erőket. Öt nap múlva bezárult a harapófogó a 22 hadosztályt, 330 ezer katonát magában foglaló német központi csoportosítás körül.

Szovjet lövészek egy sztálingrádi háztetőn (Kép forrása: Bundesarchiv, Bild 183-E0406-0022-001 / CC-BY-SA 3.0)

Paulus kétségbeesve küldte a sürgönyöket Berlinbe, de Hitlertől csak azt a választ kapta, hogy foglaljon el körkörös védelmet és várja meg a „kívülről jövő felszabadító támadást”. Addig is légihídon kísérelték meg a katlanba szorult 6. hadsereg ellátását, de a légi fölény hiányában ez lehetetlen feladatnak bizonyult. A németek december 12-én sikertelenül kísérelték meg a kitörést, a felmentő hadművelet is kudarccal zárult. Az éhező, betegségek és fagy tizedelte németeknek a Führer megtiltotta a kitörést és a kapitulációt is.

1943 januárjának kezdetén a szovjetek megkezdték a körülzárt német csapatok felmorzsolását, így újrakezdődtek az utcai harcok, csak fordított szereposztásban: a németek szorultak egyre kisebb területre vissza. Hitler január végén marsallá léptette elő Paulust, abban reménykedve, hogy mivel addig német marsall még nem adta meg magát, Paulus is a hősi halált választja.

Csalódnia kellett: a parancsok érzéketlenségén felháborodott, a további harcot értelmetlennek találó, fázó és éhező katonái életét menteni akaró Paulus január 31-én megadta magát. Február 2-án valamennyi német katona letette a fegyvert, a foglyok között 22 tábornok volt.

A kétszáz napig tartó ütközetben a német és a velük küzdő erők 800 ezer embert vesztettek halottakban, sebesültekben, foglyokban és eltűntekben, anyagi veszteségük 3000 repülőgép, közel 2000 harckocsi és rohamlöveg, több mint 10 ezer tüzérségi eszköz volt.

Szovjet katona győzedelmes zászlólengetése az ostrom után

A fogságba esett 91 ezer német katonából csak hatezer jutott haza évekkel a háború befejezése után. A sztálingrádi ütközettel a szovjet hadsereg iszonyatos veszteségek árán – az emberáldozat akkora volt, hogy a számot nyilvánosságra sem hozták – a keleti fronton átvette a hadászati kezdeményezést, és azt a háború végéig megőrizte.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
• A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
• A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
• Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
• Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
• Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
• Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
• George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
• A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából