Plasztikázták Dante sasorrát

Már a Múlt-koron is beszámoltunk arról, hogy egy 14. századi freskón is világosan látható volt Dante hosszú, egyenes orra. Az olasz kutatók azonban egy nemrég elvégzett teljes arcrekonstrukció után ezt már tényként fogadják el.

Az Isteni Színjáték befejezése után nem sokkal Dante maláriában megbetegedett, és 1321. szeptember 14-én (vagy 13-án) Ravennában halt meg. Itt is temették el a `Dante költő sírja` feliratú kápolnában. Dante csontjait aztán 1509-1865 között elrejtették, mivel a firenzeiek több sikertelen kísérletet tettek a hamvak megszerzésére. A kriptát aztán 1921-ben nyitották fel, és ekkor Fabio Frassetto professzor titokban lemérte a koponyát, és elkészítette annak élethű másolatát. A ravennai hatóságok ezt azért nem engedélyezték, mert féltek az író emlékének megszentségtelenítésétől.

A Bolognai Egyetem régészei és a Pisai Egyetem technikusai most ezt a rekonstrukciót digitalizálták, majd a háromdimenziós képet orvosszakértők bevonásával tették teljessé. Ekkor kerültek rá az izmok, idegek, majd a bőr, a ráncok és végül a szőrzet is. A képet egy burgundivörös reneszánsz kalap felhelyezése tette teljessé. Az ekkor teljessé vált kép az összes olasz középkorkutatót meglepte.

A multidiszciplináris kutatás ugyanis kimutatta, hogy Dante orra tényleg nagy volt, ám az egyáltalán nem volt egyenes, a szikár és vékony orr helyett pedig egy teltebb, kampós orrot láthattak a képen. Giorgio Gruppioni, a Bolognai Egyetem antropológus professzora szerint ez arra utalhat, hogy valaki korábban jól beverhette a mester orrát. Őt a leginkább az lepte meg, hogy Dante a korábban hitt elképzelésekkel szemben egy teljesen átlagos, hétköznapi ember volt.

Ennek oka szerinte a közékori művészetben rejlik, hiszen Dantéről életében nem készült olyan ábrázolás, amely fennmaradt volna. Bár halála után több mint 30 halotti maszkot készítettek róla, a szekemberek szerint az emberi arc ezt nem bírta volna ki, és egyik sem mondható hitelesnek. A drámaíró ábrázolásai így csupán az olasz művészek képzeletének termékei, akik a kor divatos irányzatai szerint alkották meg az egyébként átlagos szerző különleges arcképét.