Ti vagytok a föld sója
2006. január 20. 12:00
Elég korán a jólét és gazdagság jelképe lesz
A só kitermelése változatos formában történhetett. Észak-Afrikában például a sóbányákban kitermelt anyagot rudakba rakták, és 4-500 tevéből álló karavánon szállították a kereskedővárosokba. A tengervízből kinyerhető sóhoz csupán sok napsütésre és egy kevés szélre volt szükség. Agricolatól tudjuk, hogy általában az apály-dagály jelenségét használták ki, s igen jelentős sólepárló üzemeket, medencéket, gátakat és csatornákat építettek ki Dél-Franciaországban, Szicíliában és Dalmáciában. A fehér színű finomított sót az emberek, míg a feketét az állatok kapták. Az idők folyamán újabb telepek jöttek létre Ibizán, Cipruson és Velencében.
A sómonopólium első törvénybe iktatásai jelzik, hogy az európai uralkodók milyen hamar ráébredtek a sókereskedelem lehetőségeire. Az állattartáshoz és a tartósításhoz is nélkülözhetetlen alapanyag kitermelőire Anjou Károly általános sóadót vetett ki, ő dönthetett a szállításról, és felvásárolta a sótelepek egy részét is. A francia Languedoc vidékére IV. (Szép) Fülöp terjesztette ki felségjogait. Újabb telepeket hozott létre, majd ezeket bérbe adta. A pénzügyi hátteret az itáliai bankárok biztosították számára. A francia uralkodók fontos jövedelemforrásaként szolgáló gabelle intézménye egyrészt a sóadóra vonatkozott, másrészt a sókereskedelem monopóliumát jelentette.
Sóbányászat Közép-Európában
Németország egyik legjelentősebb sóbányája az a Halle an der Saale, amelyet már Nagy Károly idején is műveltek. A lengyelországi Wielyczka mellett már a kőkorban is folyt termelés. Pomerániában sómedencéket ástak. A Piast uralkodók monopóliumot szerztek a sóra, Nagy Kázmér pedig Krakkót tette meg a fő raktárbázissá.
A szárazföldi, ún. kősó árusítása nagy tisztasága ellenére korántsem volt rentábilis. A bányászathoz szükséges munkaerő árához a szállítás jelentős költségei is hozzáadódtak.
A sót főzéssel nyerték ki, mindegyik mester egyedi eljárással dolgozott. Ez három alaplépésből állt: melegítés - forralás - szárítás. A melegítés során ökör vagy borjúvért adtak hozzá, mivel állítólag a felgyülemlett koszt a vér magához vonzotta. A forralás során kioldódtak az ásványok, és megjelentek az első sókristályok. Sört is felhasználtak a kedvezőbb kristályosítás végett. Arra kellett ügyelni, hogy a hőmérséklet ne csökkenjen 60 oC alá. A szárítás hosszabb folyamat volt. Üstök fölé helyezték, vagy a szabadban a nap és a szél segítségét vették igénybe.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

- Huszonegy év alatt tárta fel egy amatőr kincskereső a 16. századi hajó kincsét tegnap
- Újra ásnak Göring farkasvermi házánál a rejtélyes csontvázleletek miatt tegnap
- 250 éves katonai pékműhelyt tártak fel Connecticutban tegnap
- Több millió eurót érő Lalique-ékszereket raboltak el egy francia múzeumból tegnap
- Kutyaszőrrel gyógyíthatták a másnaposságot 3000 évvel ezelőtt tegnap
- DNS-vizsgálattal azonosítottak egy amerikai függetlenségi háborúban elesett katonát tegnap
- Ötféle teát semmisítettek meg a bostoni teadélután során 2026.07.06.
- Pandzsábi iratokból azonosítottak 9909 világháborús áldozatot 2026.07.06.













