A fasizmus hordaléka Olaszországban

Alberto Moravia

Különleges kordokumentum-gyűjtemény került végleges helyére, a római állami központi levéltárba. A 125 híres író és költő - többek között D'Annunzio, Pirandello és Moravia - a fasizmus évei alatt levélben fordultak különböző kérésekkel Benito Mussolinihez, külügyminiszteréhez, Galeazzo Cianóhoz, vagy a népi kultúra miniszteréhez, Alessandro Pavolinihez.

A jelentős történeti értékű anyagot 1967-ben találta meg egy hivatalnok, aki azonnal értesítette feletteseit, óvatosan jelezve: "a levelekben szereplő elemek egyes személyeket kevéssé ismert oldalukról mutatnak be, ezért el kell kerülni, hogy lelkiismeretlen emberek aljas spekulációra használhassák fel őket." A gyűjtemény ezután újra feledésbe merült, s a kulturális javak minisztériumában porosodott. Most is csak azért került elő, mert a minisztérium költözése miatt leltárt tartottak.

A milánói Corriere della Sera szerint a levelek tartalmáról első áttekintés alapján annyi állapítható meg, hogy a szerzők egy része pénzt kér, mások valamilyen irodalmi díjhoz keresnek támogatót. Akad, aki azért panaszkodik, mert keveset közölnek írásaiból. Drámaibbak azok a levelek, amelyek a publikálás jogát kérik a rendszertől. És van - szerencsére nem túl sok - olyan levél is, amelynek írója úgymond "információkkal szolgál" ellenzéki-gyanús személyekről.

A lap külön kitér az Alberto Moravia dossziéjának ismertetésére. Az első anyag 1934 januárjából származik egy névtelen informátortól, aki felhívja a hatóság figyelmét arra, hogy az író, aki csonttuberkulózisa miatt sokáig szanatóriumban volt, betegsége következtében pesszimista és minden iránt közömbös lett. Politikai jellemzése így hangzik: "Sem fasiszta, sem antifasiszta, hanem akaratgyenge. Lelkiállapotát, gondolkodását regénye, a Közönyösök is tükrözi." A levél valószínűleg megtette hatását, mert amikor Moravia arra kérte Cianót, aki akkor propaganda-miniszter volt, tegye lehetővé, hogy anyagot gyűjtsön Eritreában az olaszok afrikai háborújáról tervezett könyvéhez, nem kapott választ.

1938-ban a faji törvények életbelépte után az író Mussolinihoz fordult. Ismertette vele, hogy a Gazzetta del Popolo című lap, amelynek tíz évig dolgozott, felmondott neki. Közölte egyben azt is, hogy bár apja izraelita, ő maga vallásilag nem zsidó, hiszen keresztény édesanyja révén katolikus nevelést kapott. Utalt arra is, hogy édesanyja testvére kommunikációs államtitkár-helyettes. Levele azonban semmit sem használt, hiszen 1941-ben Pavolini körlevélben utasította az ország prefektusait, hogy szólítsák fel a lapok főszerkesztőit: ne közöljék Moravia írásait.

A befolyásos rokon mégiscsak tehetett lépéseket, mert az év végén a kulturális minisztérium átiratot küldött Mussolininek, amelyben felhívják a figyelmét arra, hogy Moravia és családja az olasz törvények szerint "az olasz fajhoz" tartozik, "olasz fajú nőt" vett feleségül, testvére pedig a tobruki fronton halt hősi halált. Az átirat javasolja, hogy álnéven és szigorú ellenőrzés alatt engedélyezzék Moravia írásainak publikálását. Az írónak és feleségének, akinek édesanyja volt zsidó, később menekülniük kellett Rómából, és egy kis faluban rejtőztek el a deportálás elől.

MTI