Elröppent évszázad

Mit hozhat még a jövő?

A belsőégésű benzinmotor mellett 1948-ban megjelent a - bár légcsavaros, de már a gazdaságos, kerozint fogyasztó - gázturbina, a teherszállítók és a regionális utasszállítók leggazdaságosabb hajtóműve is, 1952-ben pedig forgalomba állt az első sugárhajtóműves utasszállító, a DeHavilland Comet. A hetvenes évekre aztán kialakultak az egymásra már nagyon hasonlító, sugárhajtású Boeing, Airbus és újabb utasszállító-típusok és a különféle katonai gépek is. Az utasszállítók egyre nagyobbak lettek. Ma a gazdaságos 11 kilométeres magasságban 850 km/órás sebességgel viszik a kontinensek között is több száz utasukat. A már épülő Airbus 380-as két emeletén 600 utast is szállíthat majd, az 1986-tól gyártott ukrán Antonov An-124-esen pedig 88 utas mellett 150 tonna teher is útnak indítható. Az 1976-ban szolgálatba állított tucatnyi szuperszonikus Concorde-ot viszont az idén már ki is vonták a forgalomból, mert túl drágán szállította 100 utasát.

A katonai gépek sem sokat változtak az utóbbi két évtizedben, - inkább a hajtóműveik, az elektronikájuk és a fegyverzeteik fejlődtek. Új kategória az 1962 óta repülő merevszárnyú, de helyből is felszállni képes Harrier vadászgép rendszerbe állításával jött létre. Új kategória a majdnem észlelhetetlen lopakodóké, valamint a sugárterelővel is kormányozható (F-35, Szuhoj Berkut) vadászoké is.



Nem véletlen a megtorpanás, hiszen a stratégiai távbombázókat feleslegessé tették a több (atom) töltetes interkontinentális rakéták, a távolfelderítőket pedig - mint a világrekorder SR-71-est is - a felderítő műholdak. Marad a katonai gépek számára a földi harcok támogatása, meg egymás levadászása. Csakúgy, mint már a koreai háborúban is.

A helikopter feltalálójaként az orosz származású Igor Sikorskyt tartják számon, holott a német Flettner kétrotoros gépeit 1944-45-ben már harcba is vetették. A helikopter, hála a rotorjait forgató gazdaságos gázturbinás hajtóműnek, ugyancsak elérte fejleszthetősége csúcsát. Mintegy 300 km/órás végsebességének a rotorvégeken fellépő áramlás, teherbírásának pedig a szerkezeti anyagok szabnak határt. Így is képesek 50-80 fő szállítására, és 12 tonna teher felemelésére. Nélkülözhetetlenek a rövid távú szállításban, a magasépítésben, a mentésben, tűzoltásban s más munkálatoknál. No meg a földi harcok támogatásában.

Ami a jövőt illeti: még fejlesztésre várnak a billenthető szárnyú, helikopterként fel-leszálló, de előre repülőgépként haladó szerkezetek. Mivel a szuperszonikus utasszállító is gazdaságtalannak bizonyult, a még gyorsabb, esetleg rakétaindítással elképzelt hiperszonikusak pedig egyelőre csak a tervező számítógépekben formálódnak.

1. 100 éves a motoros repülés
2. Mit hozhat még a jövő?
3. Kiállítás a budapesti Közlekedési Múzeumban