Bizarr, hosszúfejű, ezeréves női koponyára bukkantak Koreában

2016. június 23. 15:47

Az ősi koreai Silla-kultúrához tartozó női maradványokra bukkantak helyi szakértők Dél-Koreában. Már a világ számos részén fedeztek fel, szándékosan eltorzított, meghosszabbított vagy éppen összenyomott koponyacsontokat a régészek, azonban a mostani koponyát a kutatók szerint nem érte mesterséges behatás.

Korábban

A Koreai-félsziget délkeleti részét uraló Silla Királyság Kr. e. 57 és Kr. u. 935 között állt fenn, így az ország történetének leghosszabb ideig uralkodó királyi dinasztiájáról van szó, amely folyamatosan harcban állt a másik két koreai királysággal. Annak ellenére, hogy a déli állam majdnem teljes területét lefedő királyság közel ezer éven át megingathatatlan votl és a mai Dél-Korea legtöbb hagyománya is ennek a királyságnak a szokásaiból fakad, még viszonylag kevés Silla korabeli sírt, valamint emberi maradványokat tártak fel a régészek, mondta Dong Hon Sin, a Szöuli Egyetem bioantropológusa.

Ennek magyarázatát a Live Science-nek így foglalta össze: „a koreai talaj kevéssé alkalmas arra, hogy megőrizze az eltemetett emlékeket”. Ám a királyság fővárosában, Gyeongjuban a régészeknek szerencséjük volt: egy hagyományos temetkezési szertartás keretében elhantolt koporsóra (mokgwakmyóra) bukkantak, amely egy kiválóan megőrződött, a 30-as évei végén elhunyt, ezeréves női csontvázat rejtett.

A kutatócsapatnak a 2013-as feltárás óta sikerült kivonnia a maradványokból az anyáról lányára generációkon öröklődő mitokondriális DNS-t. Az elemzések szerint egy olyan genetikai vonalhoz tartozik, amely még ma is megfigyelhető Kelet-Ázsiában, bár egyáltalán nem gyakori. A csontok szénizotópos vizsgálata után fény derült rá, hogy a hölgy a buddhizmus tanításaival összhangban (amely ezer évvel ezelőtt igen elterjedtnek számított a félszigeten) szigorú vegetáriánus étrendet követett. Kalóriabevitelének zöme rizsből és burgonyából származott, azonban a kölest sem vetette meg, számoltak be a kutatók a PLOS ONE június eleji számában.

A kutatócsapatnak a koponya maradványai segítségével továbbá sikerült rekonstruálnia az asszony arcát is. Fény derült rá, hogy a nőnek igen hosszúkás és keskeny feje volt: a fej szélessége a hosszának a 75 százalékát sem érte el, amit az orvostudomány a dolikokefália (hosszú koponya) szóval jellemez. (Érdekesség, hogy a neandervölgyieknek volt gyakran ilyen.) Ez nem tűnik nagyon aránytalannak, azonban ha belegondolunk, hogy abban a régióban a fejformák inkább a kerekhez közelítenek (ahol 80 százalék az előbb említett arány), már más a helyzet.

Az egyik lehetőség az, hogy a fejet szándékosan deformálták hosszúkásra. Ez nem lenne meglepő, ugyanis a világon több kultúra tagjai is előszeretettel torzították el embertársaik fejét. A Silla Királysággal szomszédos Gaja Királyságban például már számos hasonló eset előfordult, mondta Eun Jin Wo, a Szöuli Egyetem antropológusa. Ám a csapat kizárta ezt a lehetőséget, ugyanis mesterséges torzítás esetén a koponya elülső részén jóval laposabbak lennének a csontok. A szakemberek szerint az asszony koponyája természetesen, mindenféle behatás nélkül fejlődött így.