Bizalmatlanság miatt nem számolták fel a nukleáris fegyvereket 1986-ban
Negyven évvel az 1986-os reykjavíki csúcstalálkozó után amerikai és szovjet levéltári dokumentumok tárják fel a nukleáris fegyverek leszereléséről folytatott tárgyalások részleteit. A George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívumának legújabb publikációjából kiderül: a két szuperhatalom vezetője karnyújtásnyira volt az atomfegyvermentes világ megteremtésétől. A közzétett források megerősítik, hogy a megegyezés végül a stratégiai védelmi kezdeményezéssel kapcsolatos nézeteltérések és a bizalom hiánya miatt maradt el.
- A George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívuma újonnan közzétett amerikai és szovjet levéltári dokumentumokat publikált az 1986-os izlandi tárgyalásokról.
- A források rávilágítanak arra, hogy Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov rendkívül közel került a nukleáris fegyverek teljes felszámolásához.
- A megállapodás végül az űrbe telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszer körüli viták és a felek közötti mély bizalmatlanság miatt hiúsult meg.
A kutatóintézet által közzétett iratanyag átfogó képet nyújt a diplomáciai folyamatokról. A dokumentumok között megtalálható Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1986. szeptember 15-i levele, amelyben azonnali személyes találkozót kért Ronald Reagan amerikai elnöktől Izlandon vagy Nagy-Britanniában.
A dosszié tartalmazza továbbá George Shultz amerikai külügyminiszter felkészítő anyagait, a szovjet Politbüro üléseinek jegyzőkönyveit, valamint a reykjavíki Hofdi-házban lezajlott egyeztetések hiteles leiratait. A szövegekből kiderül, az amerikai elemzők előzetesen nem számoltak azzal, hogy Gorbacsov a nukleáris arzenál teljes felszámolását helyezi a fókuszba.
A tárgyalások kritikus pontjának az amerikai űrtelepítésű rakétavédelmi rendszer (SDI) bizonyult. Az amerikai javaslat szerint Washington tíz év alatt felszámolta volna a ballisztikus rakétáit, miközben folytatja az SDI tesztelését. A szovjet delegáció ezt nem fogadta el. A dokumentumok rögzítik Georgij Arbatov szovjet tanácsadó és Paul Nitze amerikai szakértő vitáját, amelyben Arbatov kijelentette, az amerikai pozíció elfogadása olyan kivételes szintű bizalmat igényelne, amely akkor nem állt rendelkezésre.
A levéltári források egyik legfontosabb megállapítása a találkozó utóéletére vonatkozik. A szovjet Politbüro október 30-i, két héttel a csúcstalálkozó utáni feljegyzései szerint Gorbacsov addigra elfogadta Reagan feltételeit az SDI kutatására vonatkozóan. A megegyezés lehetősége azonban elszállt. Az Egyesült Államokban kirobbant Irán-kontra botrány visszavetette Reagan támogatottságát, és kulcsfontosságú tanácsadók, köztük John Poindexter távozásához vezetett. Az új adminisztráció már nem mutatott nyitottságot a tervek iránt.
A nukleáris fegyverzet teljes felszámolásának tervét az amerikai katonai vezetés is ellenezte. A Pentagon elemzései szerint a ballisztikus rakéták kiiktatása hatalmas költségekkel járt volna, mivel a hagyományos fegyveres erők drasztikus növelésére lett volna szükség. A reykjavíki egyeztetések során ugyanakkor Szergej Ahromejev marsall és Paul Nitze vezetésével olyan szintű átláthatóság jellemezte a megbeszéléseket, amelyre a hidegháború korábbi szakaszaiban nem volt példa.
Ez is érdekelhet
Az 1986-os izlandi csúcstalálkozó a hidegháború utolsó évtizedének meghatározó eseménye volt. Az 1980-as évek elején a fegyverkezési verseny új lendületet vett, a feszültség pedig a kubai rakétaválság óta nem látott szintre emelkedett. Bár a reykjavíki tárgyalások konkrét megállapodás nélkül zárultak le, a felek lefektették a későbbi fegyverzetkorlátozási egyezmények alapjait. Az itt megkezdett párbeszéd vezetett el az 1987-es washingtoni szerződéshez (INF), amely a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról rendelkezett.
Az archívum által közölt iratanyag amerikai részét az információszabadságról szóló törvény alapján szerezték be a Ronald Reagan Elnöki Könyvtárból és a külügyminisztériumtól. A szovjet feljegyzések Anatolij Csernyajev, Gorbacsov egykori főtanácsadója révén kerültek az intézethez, aki naplóját és a Politbüro jegyzőkönyveit az archívumnak adományozta, kiegészülve az amerikai Kongresszusi Könyvtárban őrzött Volkogonov-gyűjteménnyel.
