A számtalan látogató puszta jelenléte sokáig pusztulással fenyegette az őskor vizuális mesekönyvét

2021. szeptember 12. 09:06 Múlt-kor

A lascaux-i barlang bejáratát 81 évvel ezelőtt, 1940. szeptember 12-én négy gyermek fedezte fel, a paleotikumból származó barlangfestmények azóta világhírűek lettek. A franciaországi Dordogne megyében fekvő, Vézère-völgyi festett barlangokhoz tartozó alkotások 1979 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepelnek. A paleolit barlangművészet több mint 17 ezer évvel ezelőtti csúcsalkotása amennyire őskorszaki, legalább annyira 21. századi történet. Lascaux példája arra is élesen rámutat, mennyire összetett feladat az örökséghelyszínek megóvása és a érdeklődök tudásszomjának csillapítása.

A 17 ezer évvel ezelőtti teljes fauna megelevenedik a lascaux-i barlangrajzokon

Korábban

A turisták előtt 1948-ban nyílt lehetőség a barlangrajzok megtekintésére, aminek hét évvel később súlyos következményei lettek. Ekkor figyeltek fel rá ugyanis, hogy a látogatók által kilélegzett szén-dioxid a falon lévő vízpárában feloldódva savas kémhatást kelt, ezért légcserélő rendszert kellett beépíteni.

1960-ban azonban újabb aggasztó fejlemény történt: megjelent az úgynevezett „zöld betegség”: a kilélegzett szén-dioxid, a mesterséges világítás és a viszonylag magas hőmérséklet kombinációja az algák elszaporodását eredményezte. Ezen az üzembe helyezett ózonszűrő készülék sem tudott segíteni.

Ekkor André Malraux, Franciaország kulturális minisztere – helyesen felismerve a veszélyt – drasztikus lépésre szánta el magát: a barlang látogatását megtiltotta a turisták számára. A kutatók minden erejükkel az eredeti állapot visszaállításán és konzerválásán kezdtek el dolgozni és a barlang szellőztetési rendszerének átalakításával ennek feltételeit sikerült is megteremteniük.

Egykori kunyhó a barlang bejáratánál – a felfedezés előtt még nem jelentett gondot az állagmegóvás

Ugyanakkor nem feledkeztek meg a felfedezést övező érdeklődésről sem. Már az 1970-es években hozzáláttak a rajzok másolatának elkészítéséhez: Lascaux II-t 1983-ban nyitották meg. Az első reprodukciókat évente több százezren keresték fel, valamint Lascaux III. néven a világot bejáró vándorkiállítást indítottak útjára.

A lezárással az őskor egyik legjelentősebb „vizuális mesekönyve” már biztonságba került, de az egyre nagyobb turistaforgalom a barlangra és környezetére még így is nagy veszélyforrást jelentett. A Lascaux-domb természeti környezetének védelme és a barlangok szennyeződésének csökkentése érdekében a hatóságok korlátozták a dombra való feljutást és a parkolót távolabb helyezték el a barlangok karsztos környezetétől. 2014 óta tilos a járműhasználat a barlanghoz vezető úton, a dordogne-i megyei tanács a telephely megközelítése érdekében elkerülő utat épített.

A barlanggal kapcsolatos legnagyobb fejlemény a közelmúltban a Lascaux IV.-nek nevezett Nemzetközi Barlangművészeti Központ megnyitása volt, amely az eredeti barlang 3D-s virtuális bejárását teszi lehetővé. Míg Lascaux II. a festmények másolatát, addig a Lascaux IV. kiállítás a barlang teljes reprodukcióját mutatja be, mintegy 8500 m2-nyi területen. A nemzetközi projektben egy magyar régészeti cég is részt vett.

A 2016-tól látogatható komplexumban korunk legmodernebb eszközeivel és a virtuális valóság segítségével próbálják meg előállítani azt az élményt, amit a négy francia fiatal átélhetett 80 évvel ezelőtt, a barlang felfedezésekor.

Megtermett bika ábrázolása a lascaux-i barlangban

A digitalizáció fejlődése lehetővé tette a még jobb minőségű 3D-s modellezést, 2012-2014 között ezeket az eredményeket és egy sokkal jobb felbontású 3D-s szkennert felhasználva kezdtek adatgyűjtésbe a barlang új 3D-s modelljének elkészítéséhez. A fejlődést érzékelteti, hogy míg 2003-ban 6,5 millió pixeles képet tudtak készíteni, ugyanez a pixelszám 2012-ben már 25 és 32 millió közötti volt.

Interaktív, digitális eszközök – például különféle modellek, videoprojektorok, 3D-s mozi, a gyerekek számára kifejlesztett tabletek – segítségével válnak megismerhetővé a festmények elkészítéséhez használt technikák, emellett a környék természeti és történelmi jelentőségére is fény derül. A 150 méter hosszú, 70 méter mély és 8 méter magas térben a párás levegő, a félhomály és a tompa hangok járulnak hozzá az élmény átéléséhez.

Mindez nemcsak a barlang „újrateremtéséhez”, hanem a kutatáshoz is nagyban hozzájárult, segítette például az éghajlati evolúció tanulmányozását az üreg belsejében. A 2010-es években két nagy kutatási projektet hajtottak végre (2009–2011 és 2014–2017 között), amelyek célja a mikrobiológia ökológiájának jobb megértése volt.

Lascaux-ban – akárcsak a hasonló történelmi emlékhelyek esetében is – a megóvás és a hozzáférhetőség versenyez egymással. A turizmushoz való viszony ambivalens, hiszen egyszerre szükséges érdeklődővé tenni és egyben távol is tartani a tömeget. Lascaux IV. érdemeit elismerése mellett a legprofesszionálisabb effektek, élmény- és hatásgerjesztők sem tudják megteremteni az autentikusság élményét. Egy műtárgymásolat lehet bármennyire megtévesztő, sosem lesz azonos az eredetivel.

Fények és árnyak: a lascaux-i barlang betekintést nyújt az őskor emberének világképébe

Ugyanakkor ez a lemondás szükséges ahhoz, hogy az olyan helyek és alkotások, mint a barlangrajzok fennmaradhassanak. Kulturális és történelmi örökségünk felelősségteljes gondozása a virtuális technológiáknak köszönhetően ma már közel sem jelenti az élménytől való megfosztást, vagy annak jelzésszerű, tökéletlen másodpéldányával való megelégedést. Ez napjainkban – az eredetiség megtapasztalásának élményétől eltekintve – egy elképesztő időutazás megvalósulását jelenti.