A koreai háború etióp hőse

2012. szeptember 26. 17:46

Hatvan évvel ezelőtt Etiópia hadban állt. Na nem Afrikában, hanem a fekete kontinens partjaitól több ezer kilométerre, a hidegháború legforróbb pillanatait élő Koreában. Történet egy etióp tisztről, akit az Egyesült Államokban bátorságdíjjal tüntettek ki.

Korábban

A történetben 1951-ig kell visszakanyarodnunk. Haile Selassie etióp császár ekkor úgy döntött, hogy tevékeny részt vállal a kommunizmus elleni világméretű küzdelemből, s több ezer fős kontingenst küldött Ázsiába, támogatandó az amerikaiak vezette ENSZ-erőket a "vörös" Észak-Korea és nagyhatalmú szövetségese, Kína elleni háborúban. A Kagnew-zászlóalj a császár személyes testőrségéből, Etiópia elitegységéből verbuválódott.

A ma 81 éves Mamo Habtewold főhadnagyként, a 3. Kagnew-zászlóalj tagjaként érkezett az 1945-ben a 38. szélességi kör mentén felosztott Koreába (ekkor az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg). A férfi tisztán emlékszik rá, hogy Haile Selassie minden egyes egység elutazásakor személyesen megjelent, intelmeket intézett a katonákhoz, akiknek egy zászlót is adott, azzal a „megkötéssel”, hogy hozzák azokat vissza a harcok végeztével.

Amikor a fasiszta Olaszország 1935-ben lerohanta Etiópiát, Haile Selassie elítélte a Népszövetséget, amiért a wilsoni elveken nyugvó, a nemzetközi békét szolgáló szervezet nem emelte fel a szavát a barbár támadás ellen. „Ismerjük őt, a császár a kollektív biztonság híve volt. Ezért amikor a Népszövetség azt kérte az országtól, hogy küldjön csapatokat Koreába, kérdés nélkül eleget tett a felszólításnak” – nyilatkozta Mamo.

A férfi az első zászlóalj visszaérkezése után, 1953-ben ment ki Koreába. Az etiópiaiak a 7. amerikai hadosztályban harcoltak, abban az időben, amikor az amerikai hadseregben éppen megkezdődött a katonák közötti deszegregáció. Mamo számára soha nem volt kérdés a bőrszín, ő inkább az etiópok teljesítményére büszke: az elitalakulat tagjai összesen 253 csatát vívtak, s egyetlen társa sem került hadifogságba. Az 1200 fős Kagnew-zászlóaljak azonban így sem úszták meg veszteségek nélkül: 1950 és 1953 között összesen 121 etióp katona hunyt el és 536-an sebesültek meg.

Az elhúzódó béketárgyalások idején, 1953-ban a frontvonal mögötti hegyvidéki területen – amely az Old Baldy, T-bone és a Pork Chop Hill nevet kapta – éppen egy szokásos őrjáratba kezdett 14 etióp és egy amerikai katona, amikor belefutottak egy kínai rajtaütésbe. Csak később tudták meg, hogy minden katonára húsz kínai jutott; a kommunisták csapata 300 főt számlált. A járőrözők közül négyet meggyilkoltak, de a támadást az amerikai tizedes sem élte túl, mindenki más megsérült.

Mamo is, aki ráadásul kétszer elveszítette az eszméletét, s mivel – nem találván rádiót, amellyel az amerikai tüzérséget lehetett volna riasztani – nem akarta, hogy hadifogságba kerüljön, azon gondolkodott, hogy öngyilkosságot kísérel meg. Végül azonban sikerült rádión erősítést kérnie, a bajba jutott járőrök segítségére siető amerikaiak pedig visszaverték a kínaiak támadását. Miután visszatértek a támaszpontra, egyedül Mamo maradt „talpon”. Miután hazatért, Etiópiában hősnek kijáró fogadtatásban részesült, s megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, míg az Egyesült Államok Ezüstcsillaggal jutalmazta bátorságáért.

Mamót 1960-ban kényszersorozták, mivel kiderült, hogy a császár elleni puccs résztvevője a személyes testőrség kötelékéből került ki; a férfi később üzleti karrierbe fogott. A dél-koreai kormány idén bejelentette, hogy nyugdíjat folyósít a koreai háborúban részt vevő veterán etiópok számára. Köztük Mamónak, aki a BBC-nek nyilatkozva elmondta: szeretné, ha egyszer visszatérne az ázsiai országba, ahol megalapozta azóta mit sem fakuló hírnevét.