Annia Galeria Faustina
(100 után - 140)
A 138-tól 161-ig uralkodó Antoninus Pius császár első és egyetlen felesége. 100 után született. 120 előtt ment feleségül Antoninushoz. Augusta címet 138-ban kapott, ekkortól vertek pénzérméket is arcképével, nevével és címével. 140. október végén halt meg. Diva Faustina néven besorolták az istenek közé. Négy gyermeke született, két fiú és két leány.
Apja is, anyai nagyapja is consuli tisztséget viselt. Mindkét családnak voltak földbirtokai, és tetőcserépgyártással is foglalkoztak - erről jó néhány máig fennmaradt cserép pecsétje tanúskodik. Melléknevét, a Faustinát anyjától örökölte. A férje idősebb volt, körülbelül 20, miután 86-ban született. Titus Aurelius Arius Antoninusnak hatalmas birtokai voltak Itáliában és Gallia déli részén, a jelenlegi Provance-ban, a
Antoninus és Faustina idősebbik lánya is korán meghalt, még 138 előtt, ifjú feleségként. Akkorra, amikor a császár adoptálta Antoninust, a házaspárnak csak egy lánya maradt, aki ugyanazt a nevet viselte, mint anyja, megkülönböztetésül tehát őt az ifjabb Faustinának szokás nevezni.
Amikor Hadrianus halála után, 138. július 10-én Antoninus trónra került, felesége augusta címet kapott, neki magának pedig a senatus a Pius, azaz kegyes, istenfélő nevet adományozta. Így nevezték azt, aki óriási, majdhogynem vallásos tisztelettel viseltetik a szülei iránt. Es ilyen tiszteletet tanúsított Antoninus elődjének, örökbefogadó apjának emlékével szemben. A senatusban elérte, hogy Hadrianust sorolják az istenek közé. Azonnal hozzálátott, hogy hatalmas szentélyt emeltessen a Marsmezőn isteni elődje számára; ebből mára tizenegy oszlop, falak és faragványok maradtak fenn a jelenleg a Piazza di Pietro mellett álló építményben. Befejezte a hatalmas Hadrianus-mauzóleum építését is.
Antoninus Pius 23 éves uralkodását alapvetően a béke jellemezte. Nem folytattak nagyobb háborúkat a határoknál. Az emberek úgy érezték, hogy stabil jogállamban élnek. A zavargások helyi jellegűek és rövid életűek voltak. Akadtak persze különféle csapások, eléggé gyakoriak a birodalom némelyik részén, úgymint földrengés, árvíz, aszály. Az állami szervek energikusan igyekeztek föllépni a következmények ellen.
Faustina azonban csak két és fél évig örülhetett a császárnéi cím csillogásának. 140 vége előtt halt meg, azaz harminc-egynéhány éves asszonyként. Nem is tudunk róla sokat.
Idézik a császár szavait is, amelyeket feleségének válaszolt, amikor ez szidta, hogy nem elég bőkezű: „Te buta, hiszen azáltal, hogy hatalomra jutottunk, azt is elvesztettük, amink eddig volt!” Ebből látszik, hogy az ókori politikusok szempontjai, legalábbis némelyiküké, a hivatal jövedelmezőségét illetően kissé más, mint a jelenleg uralkodóké. Bizonyos azonban, hogy Faustinának befolyása volt egyes jelentős családi-politikai kérdésekben. Majdnem közvetlenül Hadrianus halála után áthúzták azt, amit ő elrendezett az Antoninus által adoptált fiúk házassági ügyeiben. Marcus Aureliusnak fel kellett bontania eljegyzését Ceionia Fabiával, és eljegyeznie a császár fiatalabb és ekkor már egyedül életben lévő leányát, az ifjabb Faustinát, aki eladdig a 8 éves Ceioniusszal járt jegyben. Elképzelhetetlen, hogy ezt a döntést az anya, Faustina részvétele nélkül hozták volna meg.
Az ilyen házassági tervekre vonatkozó döntésekre való befolyást az is magyarázhatta, hogy az ifjú Ceionius és Faustina közel egykorúak voltak, míg Marcus Aurelius a lánynál majdnem 8 évvel volt idősebb. Az ókoriak úgy vélték, hogy a férfinak idősebbnek kell lennie a feleségénél, méghozzá jelentősen, miután a biológiai idő mindkettő számára másként folyik. A negyvenéves férfi nem ugyanolyan, mint a 40 éves nő, főként délen.
Faustina bizonyosan tanúja volt a lánya és Marcus Aurelius közötti eljegyzési ünnepségnek. Nem érhette meg azonban az esküvőt, amelyet csak 6 évvel az ő halála után, 145-ben tartottak, amikor a lány elérte az akkoriban megfelelő házasságkötési kort, vagyis 13-15. életévét.
A császárné porait a Hadrianus-mauzóleumba helyezték. Átvitték oda két gyerekként meghalt fiát és idősebb lányát is. A senatus megtisztelte a halottat, az istenek közé sorolva őt. A Forum Romanumnál állítottak számára szentélyt.
