Flavia Julia Constantia
(300 előtt - 337 előtt)
A 308 és 325 között uralkodó Licinius császár felesége. Talán augusta címet kapott. Egy fia volt.
I. Constantius és Theodora egyik leánya valószínűleg kevéssel 300 előtt született Galliában. Már 311-ben vagy a kővetkező évben féltestvére, Constantinus (Nagy Konstantin) eljegyezte őt Licinius császárral, a Duna menti és a balkáni provinciák császárával. A Maxentius, Itália ura elleni háborút előkészítve Constantinus így próbálta biztosítani önmagát Kelet felől. Amikor Maxentiust legyőzte, Constantinus és Licinius 313 elején találkozott Mediolanumban. Ott kötötték meg Constantia és Licinius házasságát. Az esküvőre állítólag meghívták a volt császárt, Diocletianust, aki dalmáciai palotájában élt, visszavonulva a közélettől. Ő azonban elhárította a meghívást, életkorára és egészségi állapotára hivatkozva. A megsértett uralkodók ekkor azzal vádolták meg, hogy titokban az ellenségeiket pártolta. A veszélyes inszinuáció állítólag arra a lépésre késztette Diocletianust, hogy a halálra ítélés elkerülése végett éhezés által öngyilkosságot kövessen el. Constantia esküvője tehát közvetve Diocletianus halálát okozta.
Mikor Licinius feleségül vette Constantiát, vélhetően már túl volt a 40. életévén, miközben a lány alig lépte át a 15-öt. Licinius műveletlen ember volt, a társadalom alsó rétegéből származott, szinte semmilyen műveltséget sem szerzett, a kulturált emberek iránti megvetését pedig nyíltan és brutálisan kimutatta: méregnek és a társadalom járványának nevezte őket. A kegyetlenségre hajlamos császárnak gyakran voltak dührohamai, s szerette a vulgáris szórakozásokat. Ugyanakkor támogatta az alacsonyabb rendűeket, különösen a parasztokat, és törődött a hadsereg fegyelmével is.
Constantiának a Liciniusszal való házasságából egy fia született, 315 nyarán, és már 20 hónappal később caesari rangra emelkedett. Licinius ekkor ünnepelte uralkodásának tizedik évét, ám hatalmát jelentős mértékben csökkentette a vereség, amelyet Constantinustól Pannoniában elszenvedett.
Constantia fiának nevelője Flavius Optatus lett, aki aztán fényes karriert épített. Egy gazdag taverna-tulajdonos szép lányát vette feleségül, a pénz és felesége szépsége segítségével pedig Licinius végső bukása után Constantinus révén patrícius lett, sőt consullá is vált, ám később ez sem védte meg a tragikus haláltól. Licinius és felesége főként a kis-ázsiai Nicomediában tartózkodott. Az ottani püspök, Euszebiosz később Arius tanításainak volt híve, és meggyőzte Constantiát is. Az asszony haláláig ennek az irányzatnak a követője maradt.
Közben férjét 324-ben ismét legyőzte Nagy Konstantin. Licinius hadserege maradványaival Nicomedia falai mögé vonult vissza. Constantia akkor magára vállalta férje és fia védelmét. Személyesen látogatott győztes féltestvére táborába, és biztosítékot kapott, hogy semmi bajuk sem lesz, ha Licinius leteszi a bíbort. Ettől kezdve Thessalonicában kellett élnie magánemberként. A következő évben azonban a szószegő Nagy Konstantin parancsára megölték. Azt vetették szemére, hogy a város helyőrségét lázadásra szította. A halál tehát ugyanabban a Thessalonicában érte, ahol 10 évvel korábban ő végeztette ki Diocletianus lányát és feleségét.
A legrémesebb csapás Constantiát azonban 326-ban érte, amikor Constantinus halálra ítélte alig 12 éves fiát. A császár szempontjából ez elkerülhetetlen lépés volt, nem engedhette ugyanis, hogy felnövekedjék Licinus esetleges megbosszulója. Ettől a fenyegetéstől tehát a tőle megszokott gátlástalansággal szabadult meg.
Nem arról pontos adatunk, hogy Constantia mikor halt meg. Bizonyos azonban, hogy ez Nagy Konstantin halála, tehát 337 előtt történt. Fiatalon távozott az élők sorából, talán még 40 éves sem volt.
