Erwin Rommel

(1891 - 1944)

Erwin Rommel német tábornagy, hadvezér, 1891-ben született. 1910-ben lépett be a hadseregbe, a szolgálatát a 6. Würtenbergi gyalogezredben kezdte.

Az I. világháborút hadnagyként harcolt a francia, az olasz és a román fronton, mindenütt kitűnt vakmerőségével és eredményes hadvezetésével, kétszer megsebesült, helytállásáért kitüntették a legmagasabb német katonai érdemrenddel. A háború végén már százados, majd az összeomlás utáni években a Drezdai Gyalogos Tiszti Iskolában volt oktató. Ekkor írta a Gyalogsági támadások című művét. A könyv bestseller lett és Hitler is felfigyelt rá. Rommel a nemzetiszocializmus és Hitler híve lett.

1938-ban ezredesi rangban a Wiener Neustadti Katonai Akadémia parancsnoka, 1939-ben a Hitler személyi biztonságáért felelős zászlóalj parancsnoka. Hitler kinevezte tábornokká. 1940-ben a meginduló nyugat-európai hadjáratban a frontra kérte magát, s a 7. páncéloshadosztály parancsnokaként kitüntette magát Franciaországban. Ezt az egységet „szellemhadosztály”-nak nevezték, mert olyan feladatokat kapott, amelyek az előzetes feltételezések szerint biztos pusztulásukat okozta, de Rommel vezetésével a hadosztály csupa győzelmeket aratott. 1941 februárjában az olaszokat Észak-Afrikában megsegítő német csapatok, az ún. Afrika Hadtest főparancsnokának nevezték ki. Ő a védelem helyett támadásba ment át, s rövid idő alatt visszafoglalta az elvesztett olasz területeket is elfoglalta. Előretört Egyiptom felé, már a határt is megközelítette, de utánpótlás hiányában az el-alameini brit állások előtt kénytelen volt megállni. A sikereiért megkapta a marsallbotot, és kiérdemelte a sivatagi róka nevet. 1942 őszén éppen Németországban tartózkodott, amikor az új brit parancsnok, Montgomery tábornok ellentámadást intézett a német-olasz egységek ellen. Mire 1942 novemberében Rommel visszaérkezett a frontra, az el-alameini csata elveszett, kénytelen volt visszavonulni. Hamarosan egész Észak-Afrikát kénytelen volt feladni az időközben partraszálló szövetségeseknek. Rommel 1943-ban Észak-Olaszországban hadsereg- csoport-parancsnok, 1944-ben pedig, a szövetségesek június 6-i normandiai partraszállása idején a nyugati fronton a B hadseregcsoport főparancsnoka.

1944. július 17-én súlyosan megsebesült. Gyanúba keveredett, hogy részt vett a július 20-i Hitler-ellenes merényletben, ezért Hitler parancsára öngyilkos lett.