Erich Raeder
(1876 - 1960)
Erich Raeder német vezértengernagy 1876. április 24-én született Hamburgban. Katonai pályára lépett, az akadémia elvégzése után a haditengerészethez került.
Az 1900-as évek elején cirkálóparancsnok, majd a vezérkarhoz nyert beosztást. Az I. világháború idején, 1914-1918 között Hipper tengernagy vezérkari főnökeként szerzett nevet magának a csatacirkáló-bevetéseken, a háború végére altengernagyi beosztásig jutott. A német vereség után komoly történelmi művet írt a német tengeri hadviselés történetéről. 1928-ban a német haditengerészet vezérkari főnökévé nevezték ki, s beosztását Hitler I 933-as hatalomra jutását követően is megőrizte. Részt vett az 1935-ös német-brit flottaegyezmény előkészítésében, aláírásában. Hitler fegyverkezési és háborús politikája mellé állt. 1935-ben a német hadiflotta főparancsnokának nevezték ki, megkapta a tengernagyi rangot is. Ezt a tisztséget 1943 januárjáig töltötte be.
Minden energiáját a flotta és a tengeralattjárók építésére fordította, a hajóhad Hitler egyik kedvenc fegyverneme lett, mivel ettől várta Nagy-Britannia tengeri fölényének megtörését. A II. világháború kezdetére a flottaépítés még nem fejeződött be, ezért a felszíni hadviselés csak a nagy hadihajók egy-egy ritka bevetéséből állt, amelyek a szövetségesek kereskedelmi útvonalait támadták. A brit tengeri fölény miatt a német hadihajók alig-alig tudták elhagyni a támaszpontjaikat. Hitler erőteljes támogatásával Raeder - aki a vezértengernagyi kinevezést is megkapta - 1941-től korlátlan tengeralattjáró-háborút indított, amely az első időszakban igen komoly veszteségeket okozott az angol-amerikai hajóknak.
A Bismarck csatahajó angolok általi elsüllyesztése megpecsételte Raeder sorsát: 1943 januárjában leváltották és nyugdíjba vonult. A háború végén sikertelen öngyilkossági kísérletet hajtott végre, s a szövetségesek fogságába került. Az 1945. október - 1946. október között lezajlott nürnbergi perben háborús bűnösként életfogytiglani börtönre ítélték. 1955 szeptemberében szabadlábra helyezték. Élete utolsó éveit a Német Szövetségi Köztársaságban töltötte, és 1960. november 20-án Kielben halt meg.
