Andrej Andrejevics Gromiko
(1909 - 1989)
Andrej Andrejevics Gromiko szovjet politikus és államférfi 1909. július 18-án született Minszkben. 1934-ben végezte el a minszki mezőgazdasági főiskolát, 1939-ig a Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének volt a munkatársa.
1939-1943 között az USA-ban a szovjet nagykövetség tanácsosa, 1943-1946 között pedig ugyanott nagykövet. Tagja volta szovjet küldöttségnek az 1945. februári jaltai, majd a nyári potsdami és az ENSZ San Franciscó-i konferenciáján. Véleményére még Sztálin is támaszkodott. 1946-1948 között ő képviselte a Szovjetuniót az ENSZ Biztonsági Tanácsában. 1946-1948 között külügyminiszter-helyettes, közben 1952-1953-ban nagykövet volt Nagy-Britanniában. 1952-től az SZKP Központi Bizottság póttagja, 1956-tól tagja, 1973-tól a Politikai Bizottság tagja. 1957-1985 között külügyminiszterként ő irányította a szovjet diplomáciát, s e közel 3 évtized alatt a nemzetközi fórumokon képviselte a Szovjetunió érdekeit. E hosszú időszakban számos konfliktus rendezésében vett részt: magyar kérdés az ENSZ-ben, 1962-es kubai rakétaválság, 1968-as csehszlovák válság, vietnami kérdés rendezése, SALT-tárgyalások eredményre vitele, az NSZK-val való kapcsolatok rendezése, 1975-ös helsinki záróokmány és még lehetne sorolni.
Gromiko 1958-tól tagja volt a Legfelsőbb Tanácsnak, 1983-tól a kormány első elnökhelyetteseként tevékenykedett, majd a külügyminiszteri poszttól megválva 1985-1988 között ő volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (államfő). 1989-ben, Moszkvában halt meg.
