Vo Nguyén Giap
(1911 - )
Vo Nguyén Giap vietnami tábornok és politikus 1911-ben (más források szerint 1912-ben) született An Xaban, Quangbinh tartományban. Elvégezte a Nemzeti Akadémiát Hue-ban, majd 1930-ban belépett az Indokínai Kommunista Pártba, forradalmi tevékenységéért 2 évre bebörtönözték. Kiszabadulása után beiratkozott Hanoiban a jogi egyetemre, ahol 1937-ben jogi doktorátust szerzett.
1939-ig újságíróként dolgozott, majd amikor a Kommunista Pártot betiltották, Kínába emigrált. Részt vett a japánok elleni harcban, katonai tapasztalatokra tett szert. 1942-ben hazatért Vietnamba, és csatlakozott a Viet Minhhez (Hazafias Front), hogy fegyverrel harcoljon a japánok ellen. Ho Si Minh kommunista vezető mellett lett katonai parancsnok, előbb főhadnagyként, majd ezredesként. A Viet Minhegységek élén ő szabadította fel Hanoit, ahol 1945. szeptember 2-án Ho Si Minh kikiáltotta a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Giap 1945-ben Ho Si Minh kormányában előbb belügy-, majd hadügyminiszter lett.
Az 1946-1954 közötti indokínai háborúban a tábornokká kinevezett Giap irányította a franciák elleni hadműveleteket. Világszínvonalú gyalogságot szervezett, amely az utánpótlás kiváló biztosításával 1954-ben Dien Bien Phunál bekerítette a Francia egységeket. Giap a járhatatlannak vélt dzsungelen át odaszállított tüzérsége támogatásával 1954. március 13. - május 7. között megostromolta 50 ezer fős hadseregével a de Castries ezredes (később tábornok) által 10 ezer katonával védett erődrendszert. A vietnamiak előtt május 7-én kapituláltak a megmaradt védők.
A győzelem után Giap tábornok ismertsége és népszerűsége Ho Si Minhével vetekedett, ő lett a vietnami vezető jobb keze. 1954-1980 között Giap volt Észak-Vietnam, illetve az egyesített Vietnam miniszterelnök-helyettese és honvédelmi minisztere. Az 1964-1973 közötti, amerikaiak elleni vietnami háborúban szintén ő vezényelte a hadsereget, s végül az általa kidolgozott gerillaharc alkalmazásával győzelemre vitte a mindkét oldalon óriási áldozatokat követelő háborúban a vietnami függetlenség ügyét. A győzelemmel elérte a tábornokok legnagyobb kitüntetéseit.
1980 után a befolyása csökkent, az 1982-es pártkongresszuson visszavonult a politikától. A visszavonulásának okairól széles körben beszéltek, de soha nem tisztázták őket. A XX. század utolsó évtizedeiben a technika és a tudomány terén vált aktívabbá. A 2004-ben rendelkezésre álló információk alapján teljes visszavonultságban még életben volt. Nyugat-európai szakértők szerint a XX. század két-három legnagyobb katonai stratégája, hadvezérének egyike volt, ezt nem csak a győzelmei, hanem a modern gerillaharc stratégiájának kidolgozása révén érte el; egyesek „katonai géniusz”-nak nevezték.
