Mark Wayne Clark
(1896 - 1984)
Mark Wayne Clark amerikai altábornagy (aki az Itália meghódítója nevet kapta) 1896-ban született Madison Barracksban. A West Point-i katonai akadémián tanult, részt vett az 1917-1918-as I. világháborús európai hadműveletekben. A franciaországi fronton megsebesült, katonai kitüntetésben részesült. Az I. világháború után a vezérkarnál szolgált őrnagyi rendfokozatban.
1936-ban nevezték ki tábornokká, több állomáshelyen szolgált. A japánok 1941. december 7-i Pearl Harbor elleni támadása után Clark tábornokot 1942-ben a Nagy-Britanniában állomásozó amerikai szárazföldi erők vezérkari főnőkévé nevezték ki. 1942-ben ő tárgyalt az észak-afrikai francia haderő parancsnokaival az együttműködésről, mint Eisenhower tábornok helyettese. Aztán 1942. november 8-án az amerikai-angol csapatok Clark tábornok irányításával partra szálltak Észak-Afrikában. Clark tárgyalt a Francia Darlan tengernaggyal a további együttműködésről. Eisenhower helyetteseként, mint az amerikai 5. hadsereg parancsnoka jelentős szerepet játszott 1942-1943-ban az észak-afrikai hadműveletek sikeres megvívásában a német-olasz csapatok ellen.
Clark - immár altábornagyként - irányította 1943 szeptemberében a szövetséges haderő itáliai partraszállását. Csapataival végigvonult az „olasz csizma szárán”, a Monte Cassinó-i hadműveletben többszöri sikertelenség után aratott győzelmet, majd bevonult Rómába. 1944 decemberében az olaszországi szövetséges haderő főparancsnokának nevezték ki. Személyiségének érdekes jellemvonása, hogy szerette a személyét övező nyilvánosságot, ezért állandóan újságírók és fotósok kísérték.
A II. világháború után Clark altábornagy lett 1945-1947 között az ausztriai amerikai megszálló csapatok főparancsnoka. 1947-től - miután hazatért az USA-ba - a külügyminiszter-helyettesi tisztséget töltötte be, azt támogatta, hogy az amerikai érdekeket fegyveres úton is érvényesíteni kell. Így lett 1952-1953-ban, a koreai háború idején, az ún. ENSZ-haderő főparancsnoka Koreában.
A fegyverszünet után Amerikába hazatérve nem vett részt a politikai küzdelmekben, 1984-ben halt meg Dél-Karolinában, Charlestonban.
