Willy Brandt (Herbert Frahm)

(1913 - 1992)

Willy Brandt (eredeti nevén: Herbert Frahm), német szociáldemokrata politikus és az NSZK kancellárja 1913-ban született Lübeckben.

1933-ban, Hitler hatalomra jutása után a fasizmus elől Norvégiába menekült, ahol felvette a Willy Brandt nevet és újságíróként dolgozott. Norvégia német megszállása után Svédországban keresett menedéket, és ott élt a II. világháború végéig. A háború után a nyugati hatalmak által megszállt területekre tért vissza, és Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) képviselőjeként 1949-ben bekerült az NSZK parlamentjébe, a Bundestagba. Mint nyugatbarát politikust, 1957-ben Nyugat-Berlin polgármesterévé választották, s 1966-ig töltötte be ezt a tisztséget; közben 1958-1963 között Nyugat-Berlinben ő volt az SPD elnöke is. 1964-ben az SPD országos elnökének választották, s a párt élén állt egészen 1987-ig, amikor a párt díszelnöke lett.

1966. december l-én az NSZK-ban létrejött a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a Keresztényszociális Unió (CSU) és a Szociáldemokrata Párt nagykoalíciója, a szövetségi kancellár Kiesinger, míg az alkancellár és külügyminiszter Willy Brandt lett. Az 1969. szeptemberi választásokat az SPD nyerte meg, s a Szabad Demokrata Párttal (FDP) alakítottak koalíciós kormányt, s a szövetségi kancellár Brandt lett. Kancellárként a nyugatnémet diplomácia keleti nyitásának kezdeményezője volt. 1970. augusztus 12-én aláírta a moszkvai szerződést, amelyben az NSZK kötelezettséget vállalt, hogy tiszteletben tartja az európai határok sérthetetlenségét, s a felek elhatározták, hogy minden vitás kérdést békés úton oldanak meg. 1970. december 7-én aláírták a varsói szerződést, amelyben az NSZK elismerte Lengyelország nyugati határait, az Odera-Neisse-határt. Willy Brandt mindezekért 1971-ben megkapta a Nobel-békedíjat.

1972-ben a szövetségi gyűlési választásokon ismét az SPD-FDP-koalíció szerzett többséget, s Brandt maradt a kancellár. 1972. december 21-én Berlinben aláírták az NSZK és az NDK közötti kapcsolatokat rendező alapszerződést, s 1973-ban mindkét állam tagja lett az ENSZ-nek. 1974. május 6-án Brandt lemondott a kancellárságról, új SPD-FDP koalíciós kormány alakult Helmuth Schmidt szövetségi kancellárral az élen. Brandt azonban továbbra is a Szociáldemokrata Párt elnöke maradt, s a befolyását is megőrizte. 1976-ban megválasztották a Szocialista Internacionálé elnökének, s ezt a tisztséget 1989-ig töltötte be. 1987-ben lemondott az SPD elnöki tisztségéről, de a Párt díszelnöke maradt.

Willy Brandt még megélte a két német állam egyesülését, s 1992-ben köztiszteletet élvezve halt meg.