I. (Leszczynski) Szaniszló
(1677 - 1766)
I. (Leszczynski) Szaniszló 1704-1709 és 1733-1736 között Lengyelország királya 1677. október 20-án született Lwówban (Lvov), lengyel főnemesi családból.
A svédbarát párt vezetőjeként vetélkedett a hatalomért, s az 1700-ban kitört ún. északi háború idején a svédek mellé állt II. (Erős) Ágost királlyal szemben. 1704-ben a királyt megbuktatták és XII. Károly svéd király Szaniszlót választatta meg Lengyelország királyának. Uralmát a nemesség egy része támogatta csak, s XII. Károly 1709-es poltavai veresége után a támaszát elveszítve, Szaniszló távozni kényszerült az országból.
1709-ben I. Nagy Péter támogatásával újból II. Ágost lett a király. Szaniszló Franciaországba távozott, s amikor lánya, Mária feleségül ment XV. Lajos francia királyhoz, a befolyása ismét emelkedni kezdett.
II. Ágost 1733-ban bekövetkezett halála után a lengyel szejm elhatározta, hogy király csak lengyel lehet. A köznemesség I. Szaniszlóra adta a voksát, abban bízva, hogy Szaniszló biztosítani fogja a francia segítséget az oroszok ellen. Szaniszlót 1733. szeptember 11-én másodszor is lengyel királlyá koronázták. A szejm kisebbik része szeptember 24-én II. Frigyes Ágost szász választó személyében orosz fegyveres segítséggel ellenkirályt választott. Kitört az ún. lengyel örökösödési háború, amely 2 évig tartott. Szaniszló Gdankba szorult a szász és orosz seregek elől, de sikerrel védte meg a várost. A francia segédcsapatokkal megerősített serege azonban vereséget szenvedett.
I. Szaniszló 1736-ban kénytelen volt újból lemondani, a trónra III. Ágost néven a szász választó került. Szaniszló ismét Franciaországba menekült. A bécsi békében és XV. Lajostól a királysága elvesztéséért cserébe Lotaringia és Bar hercegségeket kapta meg. A volt király Lunéville-ben fényűző udvart rendezett be, ahol felvilágosult és ragyogó csillogású politikát folytatott. A hercegi udvara a korabeli szellemi élet egyik központja lett.
Szaniszló maga is sokat foglalkozott a politika elméletével, az angol és a francia racionalisták hatására írta meg a Szabad hang a szabadság védelmében című munkáját. Lunéville-ben halt meg 1766. február 23-án.
