Canisius Szent Péter

(1521 - 1597)

Canisius Szent Péter (eredeti nevén: Peter Kanijs) katolikus áldozópap és egyháztanító 1521. május 8-án született Németalföldön (mai Hollandiában), Nijmegenben. Apja Jakob Kanijs polgármester volt. Péter 1536-1546 között Kölnben folytatott tanulmányokat, 1540-ben teológiából magiszteri címet szerzett. 1543-ban belépett a Jézus Társaságba, azaz a jezsuitákhoz. 1544-től előadásokat tartott, és az ő személye körül alakult ki az első német birodalmi jezsuita közösség, amelynek vezetőjeként gyógyított és vallási oktatásokat is végzett.

1546-ban pappá szentelték. 1547-ben Waldburg bíboros, augsburgi érsek magával vitte teológusaként a tridenti zsinatra. Még ebben az évben Rómába ment és öt hónapig Loyolai Szent Ignác mellett dolgozott, majd 1548-ban Messinában jezsuita kollégiumot alapított, 1549-ben a bolognai egyetemen teológiából doktorált, Casinius Péter az ellenreformáció kiemelkedő alakja volt. Az ingolstadti egyetemen 1549-52 között teológiát tanított, ahol rektori tisztséget is betöltött. 1552-ben I. Ferdinánd császár meghívására Bécsben és az osztrák tartományokban hirdette az igét, egészen 1554-ig. 1556-69 között a felső-német jezsuita rendtartomány provinciálisa (rendfőnöke) volt. A területhez tartozott Dél-Németország, Ausztria, Svájc és Csehország. Péter igen sok jezsuita kollégiumot létesített, amelyekben a tanítás ingyenes volt. 1571-77 között Innsbruckban volt professzor és hitszónok. Amerre járt, mindenütt tömegeket térített vissza a katolikus vallásra.

A Katekizmus című művében foglalta össze a katolikus hit és erkölcs legfontosabb tételeit. Ezt a művét még életében 200 alkalommal adták ki, olyan népszerű volt. Innsbruckban udvari káplánként is működött és közvetített a császár és a pápa vitájában. 1580-tól a svájci Freiburgban élt, ahol XIII. Gergely pápa utasítására megalapította a Jeromos-kollégiumot. Ez a kollégium lett a későbbi freiburgi egyetem előfutára. Svájcban Péter nyolc éven keresztül rendszeresen igét hirdetett, jelentős szerepet játszva a katolikus hit megtartásában. Egészségi állapota megrendült, 1591-ben szélütés érte, de erőre kapva, a titkárával még hat évig írogatott.

Freiburgban halt meg 1597. december 21-én. 1864-ben boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Őt tartják a katolikus sajtó egyik alapítójának, ő Németország második apostola (Szent Bonifác, a hittérítő után), ő a németországi katolikus iskolaszervezetek patrónusa.