Michel Ney

2007. július 24.-Múlt-kor

(1769 - 1815)

Michel Ney francia marsall 1769-ben született Sarrelouis-ban, 1787-ben, 18 évesen, mint közkatona lépett be a francia hadseregbe.

Az 1789-es forradalom győzelme után a forradalmi háborúkban kitüntette magát személyes bátorságával, harcolt Valmynál 1792-ben, ekkor már hadnagyként, 1793-ban a Rajnánál, immár kapitányi rangban. 1794-ben ezredes és két év múlva, 1796-ban tábornok. Tüneményes pályafutás, nem egészen 10 év alatt közkatonából a tábornoki rangig jutott. Ney 1799 tavaszán merész támadással elfoglalta Mannheimet, 1800-ban Moreau tábornok parancsnoksága alatt harcolt a hohenlindeni csatában. Napóleon első konzul, majd császár feltétlen híve, Napóleon 1804-ben marsallá nevezte ki (ekkor volt 35 éves!). Az 1805-ős háborúban az elchingeni sáncok elfoglalásával előkészítette az osztrák sereg ulmi kapitulációját. Az 1806. október 14-én vívott jénai csata után ő üldözte lovasságával a megvert porosz hadsereget. Az 1807. június 14-i friedlandi csatában annyira kitűnt, hogy Napóleon a bátrak hátra, a hősök hőse (le braves des braves) néven illette.

Ney 1808-1811 között Spanyolországban küzdött, több győzelmet aratott. Az 1812-es oroszországi hadjáratban Szmolenszknél, majd a Moszkva előtti szeptember 7-ei borogyinói csatákban ismét kitüntette magát, a visszavonulás alatt az utóvédet vezette. Részt vett az 1813. október 16-18. között lezajlott lipcsei „népek csatájában”, az északi oldalon küzdött, majd a vereség után ismét ő fedezte a francia hadsereg visszavonulását. 1814 áprilisában - Napóleon lemondása után -‚ meghódolt a Bourbonoknak.

XVIII. Lajos, amikor 1815 márciusában Napóleon visszatért Elba szigetéről, Neyt küldte ellene, de a marsall Auxerre mellett a seregével csatlakozott a császárhoz. A mindent eldöntő 1815. Június 15-ei waterlooi csatában - míg Napóleon pihent - Ney vezényelte a csatát. Az angol gyalogsági négyszögek ellen vezényelt híres Ney-féle lovassági támadás (amelyben előbb 5 ezer, majd 10 ezer lovas vett részt), sikertelenül végződött. Napóleon végső bukása után elfogták, halálra ítélték és Párizsban kivégezték.