III. (Bonaparte) Napóleon

(1808 - 1873)

III. (Bonaparte) Napóleon (eredeti nevén: Charles Louis Napoleon Bonaparte) francia császár 1808. április 20-án Párizsban született. Apja, Bonaparte Lajos holland király (I. Napóleon öccse), anyja I. Napóleon nevelt lánya, Beauharnois Hortenzia volt.

A francia császár bukása után a család kénytelen volt elhagyni Hollandiát, több országban is éltek. Louis kitűnő képzettséget kapott, történelmet, nemzetgazdaságot és hadászatot is tanult. Ifjúkorában részt vett Itáliában a carbonárimozgalomban. 1832-től, I. Napóleon fiának (II. Napóleon - eredeti nevén: Franois-Charles Joseph Bonaparte, 1811-1832) halála után Louis Napóleon lett a bonapartisták jelöltje a trónra. 1836-ban és 1840-ben sikertelen puccskísérleteket hajtott végre a hatalom megszerzésére. Az 1848-as francia forradalom győzelme után visszatért Franciaországba, tagja lett a nemzetgyűlésnek, majd az 1848 decemberi köztársasági elnökválasztást megnyerte Cavaignac tábornokkal és a radikális Ledru-Rollinnel szemben.

Bonaparte Lajos látszólag liberális politikát folytatott, de gyakorlati konzervativizmusával elnyerte a nyugalomra vágyó nép és az egyház bizalmát is. Fellépett a parlament ellen és a hadsereg támogatásával 1851. december 2-án államcsínyt hajtott végre. A népszavazás jóváhagyta az 1852. januári új alkotmányt (tízéves elnöki időszak). A szenátus döntése és az újabb népszavazás (97% igenlő szavazat) meghozta 1852. december 2-án az örökös császárságot III. Napóleon számára. Ezzel befejeződött a második köztársaság és megkezdődött a második császárság Franciaországban.

III. Napóleon 1853 januárjában megnősült, Eugenia de Montijó spanyol grófnőt vette feleségül. Uralkodása nagyobb részét a bonapartizmus kormányzási módszerei jellemezték; a hadseregre, a parasztság jómódú rétegére támaszkodva a nagypolgárság érdekében egyszemélyi diktatúrát gyakorolt. Pártolta az ipart, az ország gazdasága látványosan fejlődött, ő építette át teljesen Párizst. A külpolitikában a területi terjeszkedésre törekedett: az 1853-1856-os krími háborúból és az 1858-1859-es piemonti-francia-osztrák háborúból is győztesen került ki, újabb területekhez jutott; 1857-1862-ben indokínai, 1860-61-ben szíriai területeken sikeresen gyarmatosított.

Az 1862-67 közötti mexikói beavatkozása kudarcot hozott, a jelöltjét I. (Habsburg) Miksa mexikói császárt a forradalmárok kivégezték. A kudarc miatt kénytelen volt módosítani abszolutisztikus uralmi rendszerét, s alkotmányos monarchiát hozott létre. 1870-ben háborúba sodródott a német egységet megteremteni kívánó Poroszországgal. Az 1870-71-es francia-porosz háborúban súlyos vereséget szenvedett 1870. szeptember 1-jén Sedannál és másnap, szeptember 2-án porosz fogságba esett. A vereség hírére 1870. szeptember 4-én Párizsban forradalom tört ki, megfosztották öt és családját a tróntól, eltörölték a császárságot és kikiáltották a harmadik köztársaságot.

A megtört III. Napóleon már nem tért haza, 1871-ben Londonban telepedett le és száműzetésben is halt meg 1873. január 9-én Chislehurstben.