Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
2020. augusztus 16. 08:23 Murányi Gábor
Korábban
A barlang mélyén
Az eddig elmondottaknak azonban született egy másik, részletesebb és az intimitásokba is bepillantást engedő verziója. Amikor 1989. július 6-án meghalt Kádár János, és a Magyar Szocialista Munkáspárt temetést előkészítő bizottságától Juranicsné Döme Piroska felkérést kapott, hogy a Munkásmozgalmi Panteonnál felállított ravatal 1. számú díszőrségben szíveskedjék részt venni, az asszonyban feltolultak az emlékek.
Asztalához ülve János címmel majd harminc oldalt vert az írógépébe. Az utóbb a Politikatörténeti Intézet Levéltárába is elhelyezett, helyenként fésületlen szövegben a gyászoló nő a maga részéről „furcsa csodálatos szerelmi érzésnek” nevezte Kádárhoz fűződő viszonyát, nem hallgatva el azt a felismerését, hogy „Jánost mindig jégpáncél vette körül… s valójában csak a pártba volt szerelmes”.
A gyászoló nő a jövő számára írt portréban ugyanakkor felidézett például egy Gugger-hegyi, a mély illegalitás körülményei között megszervezett találkozót is, amely „sokkal több volt, mint két szerelmes ember összeborulása”.
Merthogy ez alkalommal még Kádár „fegyelmezett lényéből is sugárzott az öröm”. Így aztán, ha a konspiráció szabályaival szöges ellentétben állt is, de éjszakára behúzódtak egy barlangba, mert „kiderült, hogy mi is emberek vagyunk”.
Efféle felengedést Kádár többször nem engedett meg magának, még a háború előtti utolsó – egyébiránt ebben a második visszaemlékezésben módosított dátumú – randevúikon sem. 1943 elején, hosszú hónapok után Kádár meglátogatta az asszonyt illegális búvóhelyén, egy Ráday utcai albérletben.
„Teát főztem, beszélgettünk, és én vártam… Vártam, hogy kinyújtja értem a kezét, hogy magához húz forró ölelésre, oly régóta hiányzó szerelemre… önfegyelme engedett, de én szenvedélyt akartam, látni, hogy akar engem, hogy nem én közeledem felé. S halálosan sértette női magamat, hogy nem tör rám” – tolultak fel a rossz emlékek még 46 év után is a fájdalmát írásba öntő, egykori kedvesétől búcsúzó asszonyban.
Ugyanő ugyanerről 95 évének minden tapasztalatával már megértő iróniával is tudott fogalmazni (e sorok szerzőjének 2007-ben): „Végső soron azt nem tudom, hogy János miért volt ilyen tartózkodó, bátortalan. Miközben az életét bármikor feláldozta volna, a nők felé egy lépést sem tett. Azt azért biztosra veszem, hogy ha az ágyában véletlenül talált egy nőt, akkor azért teljesítette férfiúi kötelességét.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Csak késve követte amerikai hadüzenet a Lusitania elsüllyesztését tegnap
- Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel tegnap
- Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét tegnap
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája tegnap
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat 2024.05.06.
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét 2024.05.06.
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud 2024.05.06.
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját 2024.05.06.